Kicsit más szemmel nézem a Sony fejegységeket, mint sokan mások, legalábbis ami a régebbi típusú fejeket illeti. Számomra a Sony bizonyította, hogy tud olyan elektronikát gyártani, ami minőségben felveszi a versenyt a többi naggyal, sőt...

 

Nagyon rég óta szemezgettem már a Sony CDX-F7750-esével. Korábban is felmerült többször ez a fej mint potenciális áldozat, és úgy hallottam, hogy az átlagnál - főleg a mai átlagnál - jobb, bár nem kiemelkedően jó. Ha nem lett volna kellemetlen és zsebbe nyúlós meglepetés, mondanám, hogy kapóra jött a P88-asom meghibásodása egy ilyen fej kipróbálásához.

 

Az F7750 kapható volt annak idején sötét és világos előlapos változatban, ennek megfelelően betűjelölése F7750S, és F7750R. Az S-es verzió a világos változat, vájtfülűek szerint a sötét darabok jobban szólnak, nekem nem volt alkalmam összehallgatni őket.

 

Az eredeti 80 ezres ár helyett használtan a töredékéért, gyakorlatilag karcmentes, teljes, hiánytalan állapotban, dobozában jutottam hozzá, köszönet érte a márkát övező enyhe lenézésnek. :o) Lett volna hozzá hattyúnyakas távirányító (emlékszem, anno még a Blaupunktoknál hívták így a távirányítót, sajnos ez maradt meg bennem :o) ), ami úgy néz ki, mint egy indexkar, csak rövid, tömpe, de mivel azt nem lett volna hová tennem, nem vettem meg végül.

 

Pillanatok alatt boldogultam vele, egyszerű, mint a faék, a kezelési utasítását szinte csak át kellett futni (én mindig a dokumentáció tanulmányozásával kezdem az új technika használatát). A kijelzőt, végfokot nem lehet kikapcsolni, ebből is látszik, hogy nem csúcsfejnek szánták, ámde láttam már milliós hifirendszer elé kötve is ilyet (bár a beszerelő szerint ott inkább hangerőre mentek, mint hangminőségre...).

 

Funkcióit tekintve egyszerű szerkezet. A ház hagyományos fém, a végfokon hűtőbordák kifelé nincsenek, viszont hűtőventillátor sem, ennek megfelelően meglepően gyorsan és erősen melegszik, egy óra használat után nem bírja az ember keze a hőt. Három pár RCA kimenet található a készülék hátlapján, ezek közül kettő (front+rear) a készülék hátlapjába építve, a szub pedig lengő csatlakozón. Ez utóbi csak mono üzemmódot tud, ennek megfelelően nincs is színezve. Ezen kívül van még csatlakozó a vezetékes távirányítónak (amit említettem fentebb; ezen kívül gyárilag adnak hozzá infrás távot, szóval nem marad az ember táv nélkül sehogysem), és újabb RCA csatlakozó AUX bemenetként, így mehet rá MP3-lejátszó, iPod, esetleg kétkazettás magnódeck, vagy bármi, amit akarunk... Ezen kívül persze a hátlapon ott a Sony rendszercsatlakozója, és az antennacsatlakozó is, értelemszerűen…

 

Első alkalommal üzembe helyezve számomra kissé (?) bazárinak tűnt, bár nem volt meglepő: abban az időszakban kezdett igazán tombolni az egérmozi-őrület. Ezért aztán ez a modell is egérmozival indít, és kikapcsolás után is folytatja az önreklámozást, ami - figyelembe véve a ragyogó kék kijelzőt - számomra zavaró. Ezt alapesetben külön ki kell kapcsolni a fejjel együtt, ám szerencsére ezek a funkciók, és a háttérben futó különféle spektrum-analizátorok, illetve animációk (diszkólámpa, elsuhanó autó stb…) menüben kikapcsolhatóak, és onnantól egészen barátságos fejjé válik a Sony.

 

Érdekes, és az én tudtommal csak a Sonyknál használt funkció a kétféle kikapcsolt állapot: az egyiknél félig-meddig aktív marad a fej, ha egérmozi és önreklám nincs is, az időt jelzi, és a gombokat megvilágítja. Ilyenkor IR távval bekapcsolható marad. A kikapcsoló hosszan történő nyomva tartásával a fej teljesen inaktívvá tehető. Érdemes erre odafigyelni, ha az autót nem áramtalanítja az indítókulcs kihúzása....

 

A kijelző, illetve a gombok háttérvilágításának színét sajnos csupán szűk spektrumban lehet változtatni, kék, kék, valamint kék közül lehet választani. Automatikus dimmert tud, azaz a lámpa felkapcsolásával elhalványul a háttérvilágítás, ami szinte alap fícsör már manapság.

 

Gyárilag hét előre programozott EQ-beállítás közül választhatunk, ezek között van egy Custom is, ahol a hétsávos parametrikus ekvalizer beállításaival szabadon garázdálkodhatunk. Aktív keresztváltót tartalmaz, azonban finoman szólva sem túl széles spektrumon állítható: két választható ponton lehet vágni, meredekséget nem lehet állítani, úgyhogy maximum arra jó, hogy ha fejről hajt az ember hangszórókat, és hátul nagyoválok vannak, azzal büccögtethessen.

 

Viszont. Burr Brown-féle D/A-konverter dolgozik benne, ami azt mondják, nagyon jó minőségű. Ne kérdezzétek, miért, és miért pont az, én is csak hallottam, nem olvastam utána, csak megfigyeltem, hogy a gyártók és használók erre egyaránt elismerően csettintenek. De mivel a Burr Brown nem minden, élek a gyanúperrel, hogy valami mást is belesűrítettek ebbe a fejbe a Sonynál, ennek ugyanis jó hangja van.

 

Meglepően jó, nem véletlenül került annyiba, amennyibe annak idején. Viszont ma már egy mai belépő szintű (nem MNC!!!) fej áráért hozzá lehet jutni, és ennyiért kategóriákkal jobb minőségű hangot kap az ember. Jól zenél tehát, dinamikája megfelelő, zenéjének jó tere van, és képes elhelyezni a zenészeket is a térben. Jó felbontású, részletes, képes megmutatni a zenének a nüansznyi apróságait, az olyan részleteit, amiken az ember elmosolyodik, és kedve lesz újra meghallgatni a kedvenceit.

 

BBE hangzásjavító áramkörrel rendelkezik, ami csalóka módon be van kapcsolva az első üzembe helyezéskor, ettől kifejezettebb a mélyközép és mélytartomány és csillogóbb a magas. Érdemes ezt kikapcsolni, mert a színpadkép, de főleg a felbontás látja kárát. Másik "hasznos" funkciója a DSO, vagyis Dynamic Soundstage Organizer. Feltehetően alap, erősítő nélkül, gyári hangszórórendszereknél lehet érdemi funkciója; a bekapcsolásakor megjelenített grafika szerint a magas hangszórókat "feljebb helyezi", valójában úgy hallom, a magas tartományt emeli ki. Mivel nálam erősítő dolgozik, így ez a három fokozat a "durva"-"bazinagy"-"fülsüketítő" jelzőkkel illethető. Egyszer bekapcsoltam, majd kiugrottam a kocsiból kínomban...

 

Mélytartománya határozott, hallani, hogy igyekeztek gondolni olyanokra is, akik leginkább döngetni szeretnének a fejjel. Összefoglalva jó hangminőségű, ám alapfunkciókkal rendelkező készüléket hoztak össze a japánok az F7750-nel, akkori szemszögből nézve rendesen ellátták opcionális felszerelésekkel, külső eszköz csatlakoztathatóságával. Ja, mondanom sem kell, MP3-WMA lejátszási lehetőségeket kínál, írott lemezekkel gond nélkül boldogul, az AUX bemenetnek (kikapcsolható) és a CD-tár vezérlési képességének köszönhetően viszonylag jól bővíthető, bár olyan mai trendi követelményeknek, mint bluetooth, vagy USB, meg DVD lejátszás nem tud megfelelni. RDS-es tunerrésszel rendelkezik természetesen, és a CD text adatait is kiírja, ha van. Lemezcím memóriája nincs, de számomra ez a használati értékéből nem von le, mivel ilyeneket manuálisan beírogatni általában rettentő macera egy fejegységnél. Szimpatikus funkció, hogy a beállított rádióállomásokat gombnyomásra kilistázza, így megnézhetjük, mi hová van beállítva. Érthetetlen, hogy az MP3- és CD olvasási funkciónál miért nem építették ezt be, főleg annak tükrében, hogy sokkal régebbi (bár magasabb kategóriás) Sony készülékek ezt tudják...

 

Szálhúzott alumínium előlapjának köszönhetően kellően masszív, bár durva kezek, hányavetiség le tudja koptatni a vékony fémréteget a gombokról, láttam már ilyet is eladót. Az előlap nem motoros, hanem mechanikusan nyílik. Ennek megvan az az előnye, hogy jópár bonyolult alkatrésszel kevesebb van a fejben, ami elromolhat, nem beszélve a motoros előlapos készülékek esetén oly gyakori összekötő szalagkábel meghibásodásáról. Hátránya, hogy úgy érzi az ember, hogy felfelé is, és lefelé is inkább pájszerolja az előlapot, mint helyezi. Azt mondják, a díszkeret nagy segítséget jelent az előlap felhelyezésénél, nálam nem volt lehetőség fölszerelni, így valahol a nőgyógyászat és a szerencsejáték között van a felhelyezés nehézsége és sikeressége az első pár hétben. Sötétben például esélytelen voltam eleinte, csak a belső világítás használata mellett tudtam felhelyezni, aztán ezt is megtanultam, a végére ment, mint a karikacsapás. :o)

 

Amit használtam a teszthez:

- JBL Px300.4 erősítő

- JBL P6550C szett

- JBL P1020E szub gyári zárt ládában

 

Erősítőhöz Audison Connection 21mm2 tápkábel, kasztnin testelve Cordial kábelezés Első ajtókban alant látható rezgéscsillapítás, szigetelés nélkül. Elsősorban rockzenével próbálgattam, de a komolyzenén és jazzen kívül meglehetősen sok műfajt kipróbáltam rajta.