Sziasztok! A tuning world Kft-ről Szegeden tudtok valamit? Megrendeltem két terméket aztán semmi visszajelzés, pedig előleget is kértek amit be is fizettem...
nálam a Gatebil igen erősen beíródott a Goodwood mellé a találkozós bakancslistámban. Pont az ilyen autók miatt szeretnék ott legalább egy - két napot eltölteni, kár hogy Norvégia kicsit messze esik tőlünk. Üdv.Gergő
Nincs itt már senki, szinte csak én nekem meg ez a típus túl új, én vintage és veterán autó rajongó vagyok De ha itt kiválasztod, igen az. [link: lumenet.hu]
Nem jön valaki véletlen? Veterán börze, 2 napos buli, ott lesznek opeles márkatársaink is. Persze mások is, de ők szívesen látnak bárkit. (Milánótól kicsit északra)
Köszi Próbáltam leírva átadni, miért becsültük ezt a párt emberileg, és még inkább, hogy mit jelent az, hogy 34 közös év után, még mindig szerelmesen elveszíteni a társát. Részlet a barátoknak írt üzenetből: próbáljátok mindig Őt látni bennem, Ő volt a tiszta szerelem, én Ő vagyok.
Ez nem egy különleges Kadett, de mégis leírnám a történetét. Tavasszal készült egy kép, miután csaknem 1000 km-t tett meg, csak azért hogy terjessze azt, mennyire szeretjük ezt a kisautót. Az olasz Kadett klub alapítója Gianni, aki a "csizma" sarkában, Tarantoban lakik családjával, egy északi városba utazott a szokásos tavaszi veterán autó kiállítás- és börzére, ahol saját pénzén bérelte ki a szokásos standját, és készíttetett kulcstartókat, képeslapokat, lufikat hogy azt odaadja emlékül az arra járó érdeklődőknek. A közelebbi ismerőseinek mint pl. én, akivel már másodszorra találkozott készítített egy kadettes fali kulcstartót is, saját kezűleg. Cserébe soha senkitől nem kért semmit, csak a típus iránti szenvedély hajtotta hogy átutazza az országot a klub népszerűsítéséért, és segítsen barátságokat kötni akár nemzetközi szinten, ahova német márkatársak is eljöttek. A Kadetteknél jobban talán csak a családját szerette, de sajnos szombaton a felesége, aki mindenhová elkísérte és szinte egyek voltak, 51 évesen szombaton végleg eltávozott Mindannyian átérezzük a veszteségét ennek az embernek, aki olyan sokat tett azért, hogy a kadettesek közötti kötelék még erősebb legyen. Mi, tagok pedig e szomorú esemény kapcsán pedig próbálunk lelket önteni bele és messziről is támogatásunkról biztosítani.
Kiegészítem, bár kétszer ennyit tudtam volna róluk írni, miért a mi hőseink, de ez még fontos: 2016-ban diagnosztizálták a rákot, nem sokkal ezen tavaszi esemény után, és idén, már küzdve a betegséggel tették meg a 2000 kilométeres utazást, a klubért. Csodálatos emberek, és nem csak ezért, de azt már tényleg nehéz lenne így leírni hogy képes legyen mindenki átérezni. Kívánok mindenkinek ilyen közösséghez tartozást, még ha a búcsú szívbe markoló is.