Swiss Tuning Show 2011 - 2. rész

A kissé csalódottan végződött szombati nap után, vasárnap már kipihenten érkeztünk a történetének ötödik évfordulóját ünneplő Swiss Tuning Show forgatagába. A vasárnap láthatóan a „fő” nap a rendezvény számára, bizonyítja mindezt a több látogató, valamint a sokkal népesebb – és komolyabb – felhozatal is.

Ahogy az első részben is említettük, a kiállítói területek mellett egy 22.000 négyzetméteres csarnokot is csatarendbe állítottak a szervezők, mely a kiállítás mellé meghirdetett tuning találkozó autóinak hivatott helyet adni. A jókora placc, bejárattal átellenes falára állították fel a rendezvény nagyszínpadát, a Fuel által mozgatott, már nálunk is több ízben bemutatkozó Car Catwalk Stage-et, mely szinte eltörpült a hatalmas ürességben – egészen addig persze, míg el nem kezdtek szállingózni a találkozó résztvevőinek autói. Velük együtt az egész kb. úgy nézett ki, mint egy gigantikus méretű, fedett autós-mozi, ahol a műsort jórészt a tüzes lányok szolgáltatták.


Az ötfős csapat lányai közül egyébként mindössze Vanessa volt látható kishazánkban, a gárda többi tagja számomra is teljesen új csajokból állt. Hasonlóan, a bemutatók is változtak: rövidebb, azonban velősebb előadást élvezhettünk, teljesen új zenékkel és koreográfiával. Ami még tetszett, azt a hétvége során mindössze egy ízben látható abroncs-kitartó verseny jelentette. Ez a program a szervezők agyszüleménye volt, a lényege, hogy a két versenyző minél tovább tartson maga előtt egy-egy méretes autógumit, miközben a Fuel Girls csapata „nehezíti” a dolgukat. A lányok azonban minden bizonnyal kissé túlteljesítettek a szervezők elképzelésein: a csiklandozást és a mell-dörgölést hamar megunták, így rövid időn belül leszedték a srácok öveit, és azzal kezdték fenekelni őket, majd folytatták ezt lehúzott nadrággal, majd mikor már a gatyát is lerántották egyik szerencsétlenről, a műsorszám hirtelen véget ért... :)

Na de maradjunk a prózai dolgoknál: a szombati napon a találkozós terület nagyjából harmadáig telt meg. A katonás egyenruhát viselő, svájci sapkás biztonsági őrök patinás, sakktábla alakzatban parkolták fel a gépeket. A kissé szokatlan elrendezés nem csak helytakarékos, de bármelyik autó könnyedén ki is állhatott, ha éppen mehetnéke volt, vagy mondjuk a hangnyomás versenyre állt volna be. Fotózás szempontjából azonban nem mindig volt szerencsés ez a közeli elrendezés, további nehézséget okozott, hogy az autók folyamatosan érkeztek és távoztak, az üresen maradó helyeket pedig idővel újra feltöltötték a rendezők. Így többször előfordult, hogy már abban sem voltam biztos, hogy egy adott sorban egyáltalán jártam-e, nem hogy egy adott autóról készítettem-e képet.

Minden egyes autót lefotózni pedig már a mennyiség miatt is igen bajos lett volna, vasárnap délután 2-re ugyanis a csarnok teljesen megtelt. Körülbelül ötszáz átépített járgány nézhetett farkasszemet a Fuel színpaddal, köztük olyan komoly gépekkel, hogy minden rossz szót vissza kell vonjunk, amit a szombati benyomásokkal kapcsolatban említettünk.


Más kiállításokkal ellentétben, Svájcban úgy tűnik, a találkozós rész viszi a prímet. Lehet ez azért is, mert nem kell pénzért standhelyet bérelni hozzá, vagy mert lusták az userek 2 napra kipakolni a vasat, mindenesetre a felhozatal itt messze verte a belső csarnokban látottakat. Sőt, nem csak itt, hanem az expó alatt elterülő parkolókban is számos magánkézben lévő gyöngyszem állt. Módosított Nissan GT-R-ből több is volt, de láthattunk Audi R8-ast, Gallardot, izomautókat, valamint száz és száz, mindenféle stílusban, igényesen átalakított gépet, melyeket sokkal több joggal láttunk volna a „hivatalos” helyükön, mint a találkozós részen. Más kérdés persze, hogy itt ez a terület is a pavilonon, tehát kiállításon belül van, tehát még véletlenül sem érheti szó a ház elejét.

A beparkolás során minden résztvevő egy saját sorszámot kapott, amit a szélvédőjén helyezett el. Ez többek között arra volt jó, hogy így lehetett tudni, mennyinél is tart az autós létszám a rendezvényen. A legmagasabb, amit kora délután láttam a 971-es volt, de autók még ezután is érkeztek, és jórészt össze-vissza parkoltak már, így könnyedén meglehetett az 1.000 feletti állomány. Másodsorban, a számokat az autók azonosítására használták, ugyanis mindegyikük részt vett a rendezvény szépségversenyén, melyen jó pár díj gazdára talált.

Igazából elképzelni sem tudom, hogyan zsűriztek le ennyi autót ilyen rövid idő alatt, de az biztos, hogy igen népes staff állt rendelkezésre a feladathoz. A végeredmény pedig – nagy örömünkre – hazai sikereket is tartogatott: a rendezvényen szereplő TOP 20 autó közé a Leont, valamint a Golfot is beválasztották, továbbá még egy serleget kaptunk, mint a „legtávolabbról érkezett klub”. A díjátadó a Fuel színpadján folyt, remek hangulatban, a gond csak annyi volt, hogy az egészből semmit sem értettünk, mert odakint leginkább csak franciául hajlandók megszólalni.


Az elismerés természetesen nagyon jól esett, főleg ilyen mennyiség, és színvonalas felhozatal mellett. A szervezők egyébként láthatóan nagyon örültek nekünk odakint, közülük többen személyesen is megköszönték, hogy ekkora utat tettünk meg a rendezvényükért, ráadásul ilyen komoly autókkal.


Egyetlen dologról nem esett még szó, ez pedig a külső terület, amiért egyébként nagyon irigyeltem a szervezőket. A hatalmas méretű, egyenletesen kibetonozott placc szinte autós bemutatókra van kitalálva, ráadásul a csarnok tetejének kialakítása miatt félig fedett, így a lelátóknak és a nézőknek elsőrangú helye van, még akár esős idő esetén is. A drift-aréna maga, ennek ellenére viszonylag egyszerűen lett kialakítva: egy nyolcast formázó pályát állítottak fel két óriási ívvel, amin a méreteknek köszönhetően igen tempósan haladhattak a versenyzők.


Program pedig akadt ezen kívül is, ráadásul nem csak a legtöbb helyen megszokott párosdrift-streetfightershow séma szerint: mellettük egy ismert svájci pilóta, Stephane Riesen, és BMW-je segítségével, a leglassabban kétkeréken autózás világrekordját igyekeztek megdönteni, volt némi őrültködés is, mikor négy E30-as drift BMW egyszerre húzta az íveket szorosan egymás után, továbbá egy kis gumiégetés is, vérbeli, hatalmas krómfelnikkel felszerelt amcsi izomautókkal. Összességében nagyon szórakoztató volt az egész műsor, a lelátókra felférni is alig lehetett.

Annyi biztos, hogy a show-ra várt, cirka 15.000 ember, és velük együtt mi sem maradtunk megfelelő élményanyag nélkül, a valóban embert próbáló utazás ellenére megérte meglátogatni a svájci rendezvényt. Bár voltak vadhajtások, külön öröm volt eddig szinte teljesen ismeretlen vasakat, és az európai tuning világának egy újabb szegmensét felfedezni, maga a túra pedig igazán remek hangulatban telt el. Ezúton is nagy köszönet minden résztvevőnek, aki vállalkozott velünk az útra, megfelelő érdeklődés esetén pedig természetesen jövőre is megyünk – de alighanem akkor már sokkal rápihentebb állapotban :)


A többiről pedig beszéljenek a képek – (hamarosan emberesen megújuló) galériánkban több, mint 500 fotót találhattok a találkozós részről, valamint a drift aréna eseményeiről!