Tehát valahol ott hagytuk abba, hogy sikerült összegányolni az autómat, viszont beláttam, hogy hiba volt ilyen emberekre bízni a dolgot. Ekkor még bőven 2008-at írtunk, és én meg keresgéltem ugye a következő fényezőt. A Füzestuning találkozóján találkoztam Laci komám zöld lanyójával, és hát miután megláttam, fél óráig vonszoltam a földön az államat, mert gyönyörűen szép hibamentes fényezése volt, tényleg ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Tudtam, hogy az az ember kell nekem, aki ezt művelte, és novemberben el is kezdtem bontani a kocsit.
Kikerült belőle minden. Tulajdonképpen maradt a kasztni meg a 4 kerék. Letrélereztük a kocsit Ceglédre, ahol először a lakatos kezébe került az autó. És ekkor jött a hűha. A sikeres előző évi gányolásnak köszönhetően az üvegszál mellett az autó rohamtempóban elkezdett rohadni, így már komplett küszöböt kellett cserélni, valamint hátsó íveket, tanknyílás körül, valamint padlólemezen foltozni stb. Viszont végre elindult az autó a rendes tuning útján, minden karosszériamunka normális fémből lett kivitelezve. Ennek viszont ára volt, hisz a lakatos majdnem kerek 1 hónapig tüsténkedett a kocsimon, nem kevés gittet, üvegszálat, kartonpapírt, alufóliát, meg még kitudja mit eltávolítva az autóról. Ezek után a fényező csiszolta vissza a kasztnit, valamint újraépítette a frontot, meg tulajdonképpen az egész autót elölről kezdte. Kapott az autó egy vacsi új, fehér színt, egy szolid arany dekor"csíkot", és készen is volt. Ezen szolid 2 és fél hónap alatt beszereztem a lámpákat Japánból, melyeket más kocsin még azóta sem láttam (szerencsére), valamint megrendeltem a futóművet, melyre szintén várni kellett.
2009 március 15. körül jött haza a kocsi. Ezzel már csak az volt a probléma, hogy 1 hetem maradt összerakni mindent a JSZV szegedi nyitóbulijára. Amikor nem munkába voltam akkor a kocsit csináltuk, persze a motor nem akart indulni, az akksi bekrepált, a lámpák nem passzoltak, a kuplung nem emelt ki valamiért stb. Később rájöttünk, hogy nem volt áram a konnektorba, amiről az akksit töltöttük, Ktomi barátom fordítva rakta vissza a kuplung kiemelőt meg hasonlók. Ezek mondjuk valószínűleg a fáradtság miatt lehettek, hiszen kb másfél-két órákat aludtunk. Szombatra kellett készen lenni, hát mi péntek délután kezdtük meg az utolsó hajrázást, még se ablakok, se lökhárítók, se ajtókárpitok, motorháztető... Jah és hogy ne legyen egyszerű, a lökösök meg a frissen fújt kerekek még Cegléden voltak, hát akkor még oda is le kellett menni. Hajnali negyed 5-re tettük le a szerszámokat. Aludni nincs idő, mert 6-kor indul a konvoj az M5 kivezetőjétől. Gyors zuhany, meg öltözés, tankolás és GO!!! Iszonyatosan tettszett, amit láttam (bár sok mindent nem láttam már az alváshiánytól). Végre az autóm, rendesen meg van csinálva, nem összetákolva, a pályán jöttek mellettem az ismerősök, és integettek, hogy király lett...elmondhatatlanul jó érzés volt :) Akik ismerték előtte a kocsit (és fikázták természetesen :) ) jöttek oda, hogy ugye ez nem ugyan az az autó...?! Ám még nem ért véget a lista, 1-2 dolog kimaradt. Sajna az AIR RIDE kicsit késve érkezett meg, ezért a Tuning Show-n még elég bokorugró volt a szekér, de egy fóliázást azért még kapott előtte.
Áprilisban sikerült végül elvinni a kocsit a H&H műhelyébe, ahol egy röpke nap leforgása alatt bele is került az új futómű. Hát a sárvédőívek felperemezése elmaradt, ezáltal még a szélesnek nem mondható 7,5X16"-os felniket sem sikerült elrejteni a kerékdobba, de legalább félsiker, hogy már nem fér be a fejem a felni meg a sárvédő között :). Később sor került egy felnicserére is, mely valamivel keskenyebb, valamint számomra tetszetősebb, mint elődje. Kb itt tartunk most, bár azóta pár apróság változott, de ha mindent felsorolnék, akkor borzasztóan hosszú lenne, az amúgy sem rövidke történet...
Folyt köv.
