Budapest-Bamako. Ki ne gondolkozott volna még el, milyen lehet csak magadra számítva két hetet csapatni a sivatagban. Nos, mi rendesen bevállaltuk! Az előzményekről itt olvashatsz!

Túl vagyunk a Mátra rallyn!

Rengeteg tapasztalatot szereztünk a két nap alatt és a kocsi is kimondottan remekül vizsgázott. Ámde a végére pontosan éreztük és jól tudtuk, hogy még sok teendő vár ránk az indulásig. Akármennyire is jól ment az autónk, megviselte a két nap. Leszakadt az olajhűtő, ezt ideiglenesen gyorskötözővel orvosoltuk, az első lengéscsillapítók is odavoltak, megkönnyezték a Mátrát. A gumiabroncsok is maximum aszfaltra jók még, de komolyabb terepes kalandokra már nem a legideálisabbak.

Sok mindent kell vinni az útra, tehát adott volt a feladat, hogy kell egy erős és kellően nagy a tetőcsomagtartóra szerelhető kosár. Az ágak ellen védeni kell a szélvédőt, nem kérdés, hogy szükségünk van két kifeszített dróthuzalra. A motort is védeni kell az alsó sérülések ellen valami páncéllal. Légszűrőrendszert is fejleszteni kell, mert a homok az egyik legnagyobb ellensége a motornak. Hatékony megoldás kell, vitán felül áll, hogy csakis a külső sivatagi sznorkel és cirkó légszűrőt kell felszerelni. Nem volt megfelelő a turbónyomás, át kell alakítani a motor hengerfejének szívó oldalát, kell egy intercooler ventillátorral. Ehhez pedig meg kell vágni a motorháztetőt, hogy kellő hűtőlevegőt mennyiség áramolhasson be.

Védeni és merevíteni kell a kocsi elejét, tehát fel kell tenni egy védőrácsot. A világítás területén is óriásiak a hiányosságai vannak a kocsinak, széria rendszer ide már kevés. Leültünk hát és átbeszéltük az azonnali teendőket és hogy milyen alkatrészek beszerzés szükséges ahhoz, hogy Pajérót kicsit felpaprikázzuk. Meló után esténként felütöttem a laptopot és nekiestem az internetnek. Mindent át kellett böngészni alaposan, úgy mint az eBay és társai. Éjszakákon át kerestem és kutattam alkatrészek után, de meg is lett az eredménye.

Első sikeres beszerzésünk Franciaországból érkezett.

Ez pedig nem más, mint a külső snorkel rendszer. Ezt követte Németországból a poliuretán szilnet kit a hátsó megerősített laprugókhoz. Angliából olajhűtő, Svájcból jobb hátsó lámpaház, Ukrajnából SPARCO sárvédő gumik. Jófogásról sikerült beszerezni 4db felnire szerelt 90%-os BF Goodrich MT terepgumit is. Kínából érkezett a motorháztetőre a légterelő kopoltyú. Az extra Hella lámpákat a Pajero előző tulajdonosa adta. Az alkatrészek beszerzése – ha jó áron akarjuk megszerezni - hosszas és fáradságos munka. Meg is szenvedtünk vele rendesen, de pillanat, amikor egy újabb és újabb alkatrész került kicsomagolásra egy újabb lépés volt a sikere igen-igen rögös és hosszú útján, aminek még annyira az elején vagyunk, hogy még egy métert nem tettünk meg a kocsival a megfelelő irányba Bamako felé.

Nagyon sok jó tanácsot kaptunk mindenkitől, de a legnagyobb ötleteket és hasznos infókat egy igaz dörzsölt rókától kaptunk a XXIII. kerületből, Szabó Józsibától, akinek az ereiben is motorolaj folyik, vagy legalábbis valami hasonló. Ülünk az öregnél a konyhában, kávézgatunk mesélek a tervekről meg hogy milyen volt a kocsi stb, mire az öreg lazán rápippant egy cigire és kapjuk infókat olyan áradatban, mint ahogy Kovács Koko István osztotta a pofonokat a ringben. Kár hogy nem volt nálam diktafon, mert szerintem sajnos a felét sem jegyeztem meg, amit pedig megjegyeztem, annak meg a felét sem értettem. De semmi gond, a jó tanácsokat mindig el kell fogadni ha szívesen adják, márpedig Józsibá adja, jól adogatja és akkora a szíve, mint ide Bamako.

A sok-sok jótanáccsal a zsebben felkerestük vidéki barátunk, B.Laci műhelyét és előadtuk a nagy tervet, illetve a beszerzett cuccokat, hogy hát ebből kellene várat építeni…. Volt ám fejvakarás, de a szegedi úton elhelyezkedő kiskunhalasi vidéki műhelyt és sokat látott autószerelő mesterét ez egy cseppet sem tántorította el a feladat megoldásától. Sőt, kihívást látott benne és mivel neki is volt sokáig egy rövid kaszni Pajeroja, nem volt számára ismeretlen a típus. Nem telt bele alig egy, másfél hét és beépítették a módosított szívó oldali csonkot, fel is rittyentették a coolert és az olajhűtőnk is olyan peckesen állt a helyén, hogy feszítő vassal sem tudtuk volna lefeszíteni onnan. Lacika kicserélte a széjjel gyalázott gumi szilnteket a német beszerzési forrásból származó Ironman poliuretán szilent blokkokra. Úgy ágaskodott hátul a Pajéro, mint ha valaki fenéken billentette volna egy óriás szívlapáttal az egész kocsit. Most mér mérhető értékeket mutatott a turbónyomásmérő óra is, valamit helyére kerültek az új legéscsillapítók is. Olyan volt a gép, mintha fényéveket ugrottunk volna előre az időben. A teendőknek ezzel itt még közel sem volt vége. Felkerestük hát halasi barátunkat Virkó Árpit, aki úgy bánik az acéllal, mint pék a nyers tésztával. Mondtuk neki, figyu Árpi valami olyat mondtak nekünk fent a nagy faluban a XXIII. ker Soroksáron, hogy jó lenne valami csomagtartó a tetőre. Leültünk hát pálinkázni, hogy megrajzoljuk a tervat azok alapján, ami megmaradt a csökött agyamba abból a sok infóból amit kaptam. A terv el is készült, a kocsit másnap – miután kijózanodtunk – leadtuk a telepre, ahol acélcsarnokok, korlátok, kalodák és még ki tudja, hogy mennyi minden készül. Jöttek a szakik műhelyből, csodájára jártak a Pajero-nak. Meg is mászát, levették a méreteket.

Majd így szóltak, jól van Andorkám, rendben lesz ez.