A Tuning Show Krakkó második napja is javában tartogatott meglepetéseket. Az éjszakába nyúló hivatalos afterparty-t nem teljesen kihevervén, kissé megkésve érkeztünk a már javában dübörgő rendezvényre.

A helyszín az előző nap látottakhoz képest némileg megváltozott: minden bizonnyal, a barátinak továbbra sem mondható időjárásra való tekintettel, az eddig kívül található szépségversenyes-autóbemutatós stand a kettes csarnok közepére költözött be, ahová egész nap folyamatosan parkolásztak a nevezett tuning vasak. A tulajdonosok itt egy kis mikrofonba történő elbeszélgetésre számíthattak, majd mindenki visszatért szépen a helyére.

Mindez vasárnap kissé bajosan ment, a tömeg ugyanis jóval nagyobb volt, mint szombaton. Ezzel még önmagában nem is lett volna gond, a lengyelek viszont láthatóan kissé önállóbb módon viszonyulnak a kiállított autókhoz, valamint a standokhoz, mint nálunk. Ha csak 20 centinyi rés marad valahol, már csőstül özönlenek befelé, ha valamire kíváncsiak, nyugodt szívvel megfogdossák, kapargatják, kinyitják, beleülnek, de előszeretettel bontják a dekorációt is... másnaposan, vasárnap, azért ez már annyira nem kellemes.

A tömegjelenet csak a kültéri bemutatók idejére csillapodott, ekkor viszont már néha zavaróan kevesen maradtak a pavilonban. Bár továbbra is esőre állt a helyzet, a kinti mutatvány rendkívül népszerű volt, és ezúttal nekem is volt szerencsém megtekinteni, mire is gyűlik a nép. Mindez persze csak azután sikerült, hogy kértem egy médiás passzt a szervezőktől, egyébként esélytelen volt még a rálátás is, nem hogy a fotózás. A zsebkendőnyi drift aréna körül gyakorlatilag egy talpalatnyi hely nem maradt a nézelődőktől. Nem csak a lelátónak használt kamionrakodó betonperem telt roskadásig, de a kerítés tövétől a - kisebb tereptúrával megközelíthető - szomszédos domboldalig minden fullon volt, sőt, egyesek valahogy még a tetőkre feljutottak a jobb kilátás érdekében.

Maga a drift / gymkhana show egyébként nem volt rossz, tehát valahol érthető a nagy érdeklődés. A bemutatókat egy helyi csapat, a KRK Drift team nyomta, öt egyen-dekorba burkolt, főként japán versenyautóval. Bár a terület tényleg nagyon kicsi volt, amit lehetett, azért rendesen kihozták belőle. Nem sajnálták az autókat sem, hatalmas füst és leszakadt lökhárítók kíséretében, nyomták, ami csak a csövön kifért: a nézősereg minden tagja garantáltan, még az alsógatyájában is gumipernyét talált aznap este.

A drift bemutatók mellett, egy ízben egy turbós Opel Mantával égettek gumit, valamint volt egy felejthető quados bemutató is. Ami viszont már érdekesebb volt, kettő óra körül szóltak, hogy Fetyának ki kéne állnia ide a kültérre. A kommunikációt jól jellemzi, hogy fogalmunk sem volt, mi fog történni: nagy nehezen kiszenvedtük a Leont, ahol három további autó társaságában leparkolt középen, körben atom tömeg, síri csend... gyakorlatilag az sem lett volna meglepő, ha hirtelen valahonnan egy Bigfoot ront be az arénába, és a betonba tapossa a show kiválasztott autóit.

Végül nem így történt. Mint kiderült, ez volt a rendezvény egyik szépségversenyének döntője, melyre a show szervezői - egyben a Targi kiállítási központ csapatának tagjai - válogatták ki az általuk legkomolyabbnak ítélt autókat. Hazai színekben, a Silex 8, a Carstyling.hu szezonnyitóról is ismerős fehér, airride-os Cayenne-nel, egy Verdák stílusban megépített Passattal, valamint egy - olyan hejj de nagy tuninggal nem büszkélkedő - airbrusholt Mitsubishi Outlander terepjáróval állt csatasorba.

Az eredmény kissé érdekesen alakult, mivel a győztesnek járó trófeát ez utóbbi vitte, a sokkal inkább reálisnak tűnő, végül második helyezést elért fehér Cayenne, valamint Fetya gépe előtt, aki a harmadik lett. A közönség reakcióiból ítélve, nem csak mi furcsálltuk a dolgot.

Szerencsére, volt egy másik, kissé komolyabb szépségverseny is a show-n - a már előbb is említett, autóbemutatós Woyna P.P. sorozat aktuális fordulója - melyen több kategóriában folyt a zsűrizés. A csapatot ismertük már jól korábbról: ők azok a srácok, akik még 2009-ben invitáltak meg minket (sajnos azóta is az egyetlen) saját rendezvényükre, az MTM Moto Show-ra.

Az ő fordulójukon már jelentősebb hazai sikereket is bekönyvelhettünk: Fakukac Swiftje az Ázsia kategória második, Fetya Leonja pedig a VW-konszern kategória első helyezettje lett. A Silex 8 emellett megkapta a rendezvény abszolút legjobbjának járó Best of the Best serleget is. Gratulálunk!

Mindent összevetve, olyan óriási durranás azért nem volt ez a krakkói rendezvény, sem látnivalókban, sem szervezésben - ha választani kellene, mindenképpen inkább a 2009-es bulira szavaznék. Figyelembe véve, hogy mekkora országról van szó, szintén meglepetésként ért, hogy a legnagyobbnak titulált tuning kiállítás mindössze ekkora - már csak az általam ismert kinti szcénát tekintve is, ennél azért jóval több autó van ott, aminek a rendezvényen lett volna a helye.

Mindettől eltekintve azonban, szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy megérte kimenni, ha más nem, már csak a hangulat kedvéért, amiben lengyel barátaink azért még mindig verhetetlenek. Jövőre pedig majd viszünk kordont is.

Csokráj bovrá ;)