Egyrészt örömöt, másrészt gyanút keltő egy könnyűfém keréktárcsa feltűnően alacsony ára. Így a jó árat megpillantva, az első lelkesedés után érdemes átgondolni, hogy mitől lehet olyan olcsó az a felni.
A könnyűfémfelnik árát, miként szinte minden termékét, meghatározzák a fejlesztésre, tervezésre, tesztelésre költött összegek, a gyártás technológia költségigénye, a felhasznált alapanyag minősége. Tehát valahol ezekből kell lefaragni, hogy olcsóbb lehessen a felni.
A legegyszerűbb a formaterven spórolni: egy sikeres modell másolata még jobban is hozhat a konyhára, hiszen az olcsóbb árával az eredetitől húz el vásárlókat. De ez nem elég, ezzel a módszerrel a neves felnigyártók is élnek, mikor alig módosított formában kínálják az évekkel azelőtt bemutatott formát, vagy eladják extraként az autógyártóknak első beszállítású alkatrészként a régimódi felnit.

De a formalopás még nem lenne baj – nekünk felhasználóknak legalábbis -, fájjon a feje a neves gyártóknak emiatt. (Bár sok felnitípusnál olyan formainak hitt apróságok növelik a szerkezeti szilárdságot, amire nem is gondolnánk, és így esetleg a másolóüzem sem gondol rá). Sokkal nagyobb gond mikor a gyártás folyamán spórolnak. A gyártási technológia egyszerűsítése oka lehet a silányabb minőségű végterméknek, ez lehet méretbeli pontatlanság, felületkezelési hiba, vagy gyengeség. Például a gyengébb minőségű anyaggal felületkezelt könnyűfémtárcsa 1-2 tél után csúful el, a jobb minőségűeken az első ráncok 3-4 tél elteltével jelentkeznek, mert ellenállóbb a lakkozásuk.
És jöhet a talán legsúlyosabb probléma, ha a felhasznált alapanyag minőségével is spórolnak. Márpedig néha nincs is más út a kezdő, vagy másolásra szakosodott felnigyártóknak. Ugyanis a nagynevű gyárak, a könnyűfémekkel régóta foglalkozók féltékenyen őrzik a felnik készítéséhez használt fémötvözetek receptjét. Ez nem véletlen, hiszen ők akarják gyártani a legkönnyebb, mégis legerősebb szerkezetű felniket.

De ez a szerkezeti gyengeség, hogyan nyilvánul meg az autós számára? Egyrészt a rossz alapanyag miatt a felni nem könnyű, hanem sok esetben még nehezebb is egy hasonló méretű lemezfelninél. Ez pedig növeli a rugózatlan tömeget és rontja a kocsi futástulajdonságait.
De ez még nem okoz feltétlenül vészhelyzetet. A szerkezeti gyengeség már annál inkább. Az autók keréktárcsája nagyon komoly erőhatásokat visel el. Jó példa ere, hogy angol tesztelők még az Audi RS4 felnijeit is el tudták deformálni, a fém nem bírta a fékek okozta hőterhelést, és a dinamikus terheléseket párhuzamosan elviselni.

Alapeset, hogy a puha könnyűfémfelnik nem bírják a kátyúzást és deformálódnak. Ekkor az autó úgy viselkedik, mint a kiegyensúlyozatlan kerék esetén: ráz, szitál a kormány, súlyos esetben bizonytalan a nyomkövetés. Különösen feltűnő ez a jelenség a nagy átmérőjű – 17 col feletti – rossz minőségű keréktárcsáknál, amelyeken az alacsony falú "peres" gumik alig csillapítva továbbítják az úthiba adta pofon erejét. A felnit ilyenkor javíttatni kell: présgépben, sablonokkal, "fazonkarikákkal" egyengetve térítik vissza a felnit az eredeti formájára. Egyengetésnél sok esetben szükséges a felni melegítése, amelynek a mértékét az öntvény anyagától függően, elsősorban tapasztalati úton határozzák meg – a gyártók nem jelölik a felnin az anyagösszetételt. A könnyűfémfelnik gyártói 3-4 féle alapötvözőanyagot használnak, ezek más-más hőterhelést viselnek el anyagszerkezeti változás nélkül. Így a javítás is képvisel kockázatot, bár néhány öntvénytípus kisebb sérülésnél mechanikai hatás nélkül, csak hőközlésre visszanyeri az eredeti formáját. 

Érdekes ellentmondás, hogy sokszor a drága, kiemelkedően jó minőségű felnik nehezen, sőt előfordulhat, hogy egyáltalán nem javíthatók. Például a többrészes, hengerelt, kovácsolt alkatrészekből készült keréktárcsák – a „körbecsavaros“ típusok - vékony falú anyaga a tapasztalatok szerint a hőkezelés alatt kilágyulhat.



De térjünk vissza a rossz minőségű felnik hibáira. Rosszabb eset, mikor a felni nem csak deformálódik, hanem reped. Ez váratlan defektet is okozhat, ennek a baleseti veszélyeit nem kell ragozni.
Akad még további hibalehetőség is, a nagyon széles tárcsák külső pereme aránytalanul nagy terhelést visel el, emiatt elsősorban a rosszabb minőségű felnik peremén hajszálrepedések keletkeznek. Ilyen jelenség a rossz keréktárcsa-választással is kiprovokálható.
Érdemes tehát figyelni a vásárláskor, és inkább jobb, az igaz drágább, de nevesebb és jobb minőségű termékek között keresgélni. Így nem kell többször fizetni ugyanazért, és nem tesszük ki magunkat fölösleges balesetveszélynek.

Németországban már vadásszák a rossz minőségű és hamis felniket, legutóbb az AcSchnitzer küldött nagy rakás hamis felnit a zúzdába. Lehet, bár elsősorban a profitjukat féltik, mégis sokakat megmentettek a felnitörő akcióval.