Pioneer DEX-P99RS

Nálnuk, Európában ezen a néven fut a Pioneer új referenciaosztályos készüléke. Japánban Carrozzeria DEH-P01 név alatt, az amcsiknál még nincs. Mi is ez? Minek az utódja? Egyesek szerint a DEX-P99R-nek, sokan a P88RS továbfejleszetett változatát látják benne. Szerintem az előbbi kettő összegyúrva a DEX-P90RS (+DEQ-P90RS) -sel. Már mind a tudását, mind pedig megjelenését figyelembe véve.

Heteket vártam rá mire megérkezett, de azt hiszem, nem hiába. Ez az első modellek közül való Európában, Magyarországon az első 2 közül való.

 Csomagolás:

Szokásos kartondoboz, benne 2 kisebb. Egyikben a készülék, másikban a papírja és egyéb kütyük. Kismillió füzetke a leírásokkal külömböző nyelveken, természetesen magyar nincs. Távirányító jár hozzá, de még milyen. Pofás kis darab és végre átgondolták ezt is, nem úgy mint a 88-as kártyájánál, ezen tekerőgomb van. Nem kell állítgatás közben 20szor végignyomkodni ha vissza akarok lépni a crossover menüjében. Van itt még csavar, USB kábel, Aux kábel és a 88-asból már megismert pompás mérőmikrofon. Nyilván ennél a készüléknél is sokan fogják használni :) Az USB-n kicsit kiakadtam, de lássuk be, manapság nyitni kell a digitális hanghordozók ilyen irányába is. Más kérdés hogy a vájtfülűek nem fogják előnyben részesíteni az iPod féle csodákat és társaikat.

 A készülék:

Huhh... Szép. Nagyon szép. Egyszerű, letisztult. Az eleje egy plexi, matt feketébe. Nincs semmi csicsa, csak a két tekerőgomb és 2-2 kicsi. Kicsit olyan érzés, mintha az LG csokitelefonját keresztezték volna a P88-assal. Réz készülékház, végre és nem csak a japán modellnél. P88RS-nél is az európai P88 néven futó sima házban volt, a japcsi modell ami Carozzeria P940 névre hallgatott az rézbe volt csomagolva, sőt az amcsi Premier P800 is réz házban volt. Nem értem miért ez a differenciálás, de örülök, hogy ez végre rézben van. Nincs belős végfok, hála az égnek. Egy újabb dolog amivel a DEX-P99R-re hasonlít. Sajnos a hangját ugyan úgy agyon csapták a kilógó vezetékek végén lévő 30 Ft-os aljzatokkal, nembaj, lehet tununingolni. Van itt még IP-Bus, USB (???), de optikai nincs. Mind1, ne legyünk telhetetlenek. ISO csatinak nyoma sincs, természetesen a kábelek felsaruzva lógnak, hogy lehessen őket forrasztani, illetve csavarozni. Bekötése nem okoz különösebb gondot, minden jól átgondolt, egyértelmű. Van neki egy olyan kanóca is, ami a készüléket hivatott némítani ajtónyitás esetén. Menüje egyszerű, fehér monokróm kijelző, pontmátrixos. A tekerőgombok világítását végre lehet állítani több színben. Ez jó, mert kikapcsolt kijelzőnél frankón hozzá lehet állítani a gyári műszerfalunkhoz. Kijelző védők illetve betűtipusok száma leredukálódott 3 spektrum analizálóra ill. 1 bebűtípusra. Nincs csicsa, az egyszerűség gyönyörködtet. Volt mérő van benne, ami pontos. Relatíve, de a 88asénál sokkal jobb, ugyanis az sok esetben 3-4 tizedet is tévedett. Ezt ha akarjuk, ha nem, látjuk a kijelző jobb alsó sarkában kicsiben. Nekem tetszik. Alap beállítása a készüléknek 4 utas aktív, nincs rajta rejtett kapcsoló. Az alternatív menüjében lehet ki-/bekapcsolni a kimenteket, így változtatva a menüt is 2, 3, vagy 4 utas használatra. Ez is jól át lett gondolva, nagyon felhasználóbarát. Van neki EQ-ja. 31 sávos, független jobb és bal. Nah ez sem semmi, megkapta a nagytesó EQ-ját. Itt 5 saját varriációt tudunk elmenteni, gyári beállított nincs. A crossoverre vissztérve szintén a nagytesó köszön vissza. Minden csatorna mindegyik oldalát lehet vágni 0-36 dB/oktávig. Hát ebben a szegmensben is veri a HX-D2-t. Időkorrekció 7,7 mm-es lépésekben állítható, azt hiszem ettől finomabb nem nagyon szükséges. Van még loudness is, de hogy minek??? :S

A puding próbája az evés, a hifié a hallgatás. Lássuk mit is tud:

1. Metallica ~ S&M (SanFrancisco-i filharmonikusokkal készített közös koncert)

Első benyomás: Dögös, de még mennyire. Talán túlságosan is az volt. Hallani rajta hogy még nyers egy kicsit, járatni kell egy darabig. Úgy 100 óra elteltével megnyugodott, de nem lassult. Roppant pörgős, iszonyatos dinamikája van, öröm volt hallgatni gitárhúrtépés és a hegedűk változásait. Mélyei nagyon jók. Biztos sokat számít a subsonic jó testreszabhatósága is, de nagyon szépek. Gömbölyű, kézzelfogható. Nincs hiányérzetem.

2. Hot Jazz Band ~ A szívemben titokban

Ez az egyik vallató lemez számomra, nagyon sok rendszer elvérzett rajta. Itt döbbentem le egy kicsit, hogy mekkora tere van. Ilyet egyedül a nagy denonnal észleltem, pedig az passzív volt. Nagyon játékos a 99-es, szépen szólal meg a jazz, de talán nem olyan hangulatos mint a HX-D2. Nekem az sokkal melegebb hangú volt. Végighallgatok pár track-et, de hiányérzetem még mindig nincs.

3. Bowers & Wilkins tesztlemez

Ezt a lemezt sokan nem szeretik, mondván hogy egy kaptafára készültek a track-ek, szerintem azért nem olyan rossz. Alan Tailor és hasonló neve míves emberek adták hozzá a nevüket. A gitárhangok valami eszméletlenül részletesek. A nagyon finom húr-játékok is előtérben vannak, ezeket a 88-as elnagyolta, de a HX-D2-nél sem volt ilyen felbontása. Kicsit olyan érzésem van mint anno a csöves helix-szel. Nagyon szép teltek az énekhangok, teste van mindennek.

4. Focal JMLab No.1 tesztlemez

Hát ez egy igazi vegyesvágott. Itt van minden műfaj. Verdi La donna e mobilé-je az első amit meghallgatok. Nem omlik össze, dinamika kifogástalan, lecsengések aktívhoz képest szinte tökéletesek. Hangszer sok van, és mindegyik játszik, nem pihen. Trombitásoknak tüdeje van és úgy fújják mintha muszály lenne. És van harsona!! És harsonaszerűen is szólal meg. Nem csak egy valami a háttérben hanem egy kézzel fogható hangszer. Kevés 2 utas rendszerben hallottam így. Még mindig Verdi és a Requiem dies Irae. Zseniálisak az üstdobok. Nem simogatják, odab@sznak neki rendeset. Többi zenébe bele-bel hallgatok, még mindig nincs hiányérzetem.

5. Diana Krall

Finom zene, finom hangszerekkel és szép női énekhanggal. Ezen a lemezen a Pio-k szeretnek elhallgatni 1-2 traktust, amik ilyen igazán mélyhangok és csak finoman a háttérben ruduzsolnak, itt nyoma sincs ennek. Az elejétől minden hang benne van, nem hallgat el semmit. Nagyon sokféle képpen szólal meg. Minden zenén máshogy. Itt finom, nem tolakodik, zongora hangja sem bántóak. Női énekhang pompás, már aki szereti Diana-t, még mindig nincs hiányérzetem.

6. Ray Charles ~ Friendship

Nagyon jó minőségű felvételek, igényesen van kidolgozva. Ennél érzek először kicsi hiányt. Talán a country hangszereket nem szereti annyira, de az énekhangok itt is nagyon változatosak és teltek. Talán a HX-D2-nek az atmoszférája barátságosabb volt, jobban állt neki a blues/country, de azért nagyon jó így is.

 

Folytatás következik a közeljövőben, de ahhoz még kicsit együtt kell vele élni....

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!