Akkumulátor vásárlás

Télen, a hidegben a jó időben még működő gyenge akkuk rendszerint bedobják a törülközőt, ugyanis nagy hidegben még a jó akksi is a névleges indítóáramának csak egy töredékét tudja biztosítani. Amely akku már nincs jó karban, az nem tudja megforgatni az indítómotort, a kocsi állva marad. Egy ideig még segít a töltögetés, de előbb utóbb eljön a pillanat, hogy a kocsi üzembiztonságáért új akkut kell vásárolni.

Viszont nem mindegy mit választunk. Alapvető adat az akku kapacitása, amelyet amperórában (Ah) adnak meg. Átlagos, 1,6 literes motorú autók akksija rendszerint 55 Ah-s, 2 liter felettié 100 Ah-s, dízeleké (mivel indításkor sokkal nagyobb a dízelmotorok áramigénye, egyrészt nagyobb teljesítményű az indítómotoruk, mert a nagyobb sűrítési arány miatt nehezebb megforgatni őket, másrészt az izzítógyertyákat is fel kell fűteni) ennél nagyobb is lehet.

Ha ez megvan, fontos az akku fizikai mérete, nagysága, kialakítása. Rendszerint a hasonló kapacitású akkuk hasonló méretűek, de előfordulhat magasságbeli, hosszbeli, szélességbeli eltérés, amely miatt nem fér be a helyére az új akku. Meg kell mérni, vagy bepróbálni, vagy az akkumulátorgyártó katalógusából kikeresni, hogy az adott kocsihoz mely akkut ajánlják. Fontos az akkusaruk elhelyezkedése, azaz, hogy a pozitív és a negatív pólus mely oldalon van, mert autónként elétérő a test és a pozitív oldal elhelyezése. Van gyártó, aki dupla saruval is kínál univerzális akkumulátort, így az bármely kocsiba megfelel – legalábbis a fizikai kialakítását tekintve, a kapacitást is figyelembe kell venni.

Túl vagyunk az alapokon, jönnek a finomságok. Ugyanis például egy 55Ah kapacitású akkumulátort vehetünk 12 000 Ft-ért és 60 000 Ft-ért is. Ennek oka, hogy eltérő technológiával gyártott akkukról van szó. Alapvetően négyféle akkut különböztethetünk meg, az alap a klasszikus, antimon technológiájú akku (a nyolcvanas években lényegében minden akku ilyen volt), ezek a legolcsóbbak, időszakos gondozást igényelnek, tehát ellenőrizni kell bennük a savszintet, ha alacsony, akkor után kell tölteni. Úgy 10 éve vezették be a kálcium technológiájú akkukat, ezek gondozásmentesek (az autógyártók igényelték a szervizigény csökkentésére), továbbá nagyobb az indítóáramuk, viszont az élettartamuk alacsonyabb – az ős akkuk akár 6 évet is kibírnak rendszeresen használt kocsiban, ellenőrzés mellett, a „kálciumosak” 3-4 évet tudnak. Ezek 15-20 százalékkal drágábbak. Vannak a hibrid akkuk, ezek a két technológiát párhuzamosan alkalmazzák, előnyük, hogy olcsóbbak, de kisebb az indítóáramuk, mint a kálciumosoké, és rövidebb az élettartamuk, mint a klasszikusoké. 

Fontos különbség még, hogy a kálciumos akkuk igénylik a 14 volt feletti töltőfeszültséget, ha nem kapják ezt meg, akkor korán tönkremennek. Az autógyártók úgy 10 éve emelték meg 14 volt fölé a töltés feszültségét, ez már támpont lehet a vásárláskor. Viszont a legbiztosabb, ha egy autóvillamossági szakműhelyben megméretjük a kocsi töltőfeszültségét – ezt patkós mérővel tudják mérni, az akkun az akkufeszültség ellenőrizhető a multiméterrel és az akku állapotáról árulkodik.

A legdrágább „elitakkuk” a köznyelvben zselésnek hívott akkuk. Ebben az akkulemezek közé nem csak egyszerűen beöntik az elektrolitot (kénsav és víz elegyét), hanem valamilyen formában megkötik. Van gyártó, amely zselé alakban teszi, van, aki üvegszálszövetbe itatja fel. A lényeg, hogy ezen akkuk élettartama hosszabb, bírják a gyűrődést, fejenállva is használhatók (terepjárókba), és bírják a tartós igénybevételt, azaz a lassú fogyasztókat (rádió, hifi, taxi-szabadjelző). Továbbá balesetkor, ha sérülnek, nem folyik ki belőlük a sav.

Hogy választani tudjunk, és nem csak ösztönösen a legolcsóbbat keressük, akkor ismerni kell a saját autós szokásainkat és az autót is. Például, ha szeretjük magunk karbantartani az autót, akkor nem esik nehezünkre a klasszikus akkuk időnkénti savszint-ellenőrzése, akkor ezt a típust kell választani, ez amúgy is olcsóbb, ráadásul hosszabb az élettartamuk. Ha tudjuk, hogy nem nyitjuk fel a motorháztetőt soha, akkor gondozásmentes típust kell venni. Ha jövőre eladjuk a kocsit akkor a legolcsóbb a cél. Ha nagyteljesítményű a hifi-rendszer az autóban, vagy taxiba keresünk akkut, akkor érdemes a csúcstechnológiás akkukat választani. De a lényeg, hogy bármelyiket is választjuk, használni kell az akkut, mert a leghamarabb a nem használt kocsiban megy tönkre az akksi, bármilyen is a felépítési elve. Aki több hétig állni hagyja valaki az autóját, úgy óvhatja az akkut, hogy leköti az akkusarukat (vigyázat, új kocsiknál nem feltétlenül megengedett, hibajelet adhat a motorvezérlés!), a szabadban álló kocsiból télen beviszi zárt helyre az akkut és időnként feltölti. Fél év állás, és padlóra merülés már tönkre is teheti az átlagos akkumulátort.

Egyszerű multiméterrel ellenőrizhető az akku állapota és töltésfelvétele. Érdemes a csere előtt méretni, lehet, hogy még egy feltöltéssel, karbantartással kitolhatjuk a vásárlás idejét. Érdemes a kocsi töltőfeszültségét is ellenőrizni, mert lehet a generátor hibája is az akku gyengélkedése. Ráadásul már vásárláskor is szempont a töltőfeszültség, az újabb kocsik egyre nagyobb feszültségen töltenek, egyes Ford modellek például 17 volttal, a megszokott 14 helyett.  
A gondozásmentes akku típusokon egy akkuszem szolgál az akku állapotának az ellenőrzésére. Ez lényegében egy fajsúly alapján mérő úszó, előfordul, hogy a szem bepirosodik, de az akku jó – mindössze beszorult az úszó. A gondozásmentes típusoknak is van folyadékvesztesége, igaz szellőztetőrendszerrel a minimálisra szorítják le. Viszont utántölteni folyadékot nem tudunk.