Tolatóradar beszerelés
Egy átlagos meghúzás javítási költéségéből be lehet szerezni egy tolatóradart. Elég beütni a webes keresőbe, hogy „tolatóradar”, és ajánlatok tömegét találjuk. Lényegében 10 000 forinttól rendelhetők tolatóradarok, 20 000 forinttól a szakműhelyek a beszerelést is vállalják. A készülékek árát befolyásolja a tudásuk, a készülékhez mellékelt segédeszközök megléte és a gyártó. Az alap-tolatóradar a lökhárítóba, vagy lökhárítóra szerelendő szenzorokból (jeladó-jelvevő), és központi egységből áll.
Több pénzért olyan extra szolgáltatásokkal vásárolhatóak meg készülékek, mint a bővíthető szenzorszám, azaz a központi egység tudja kezelni az első lökhárítóba szerelt szenzorokat is, vagy a belső ledes kijelző, amely a hang mellett fényjelekkel is mutatja a szabad távolság csökkenését. Nem mindegy, hogy a szenzorfejek megvásárolhatók-e színesben, illetve fényezhetők-e. Mivel a rendszer működéséhez kábelköteget kell behúzni az autóba, ezért létezik olyan is, amely vezeték nélkül kommunikál a központi egységgel, ez gyorsabbá és olcsóbbá teszi a szerelést, és különösképpen teherautókhoz ajánlják. A legdrágább készülékek olyan extra szolgáltatásokkal is rendelkeznek, mint a vonóhorog felismerés, a belső kijelző, amely egyrészt mutatja, hogy a kocsi mely részéhez közelít az akadály és az milyen távolságra van még méterben. Mindezt a szolgáltatást nyújtó tolatóradarok ára már közelíti, vagy átlépi a 60 000 forintot.
Érdemes még a vásárlást könnyítendő megemlíteni, hogy a drágább készülékek javára írják a beszerelő műhelyek a jobb minőséget, amely nem is annyira a távolságméréssel függ össze, inkább az üzembiztonsággal, valamint, hogy nem zavarják az autó más elektromos rendszereit. A neves gyártótól származó készleteknek jobb az anyaga, ezáltal jobb a vízvédelme, jobban bírják a központi egységek a hőingadozást – és a szenzorfejek fényezhetők.
A tolatóradarok elméletileg otthon is beszerelhetők, ehhez a jobb gyártók mellékelnek segédeszközöket (kábelkötegelőt, fúróba illeszthető marószerszámot, amelynek az átmérője megfelel a szenzorfej furatméret igényének) és az IKEA bútorhoz adotthoz hasonló szerelési leírást. Persze mint mindennek, a tolatóradar beszerelésnek is lehetnek buktatói, így elmentünk egy szakműhelybe, hogy megnézzük mik azok és, hogy tényleg vállalható-e az otthoni szerelés.
A tolatóradar beszerelés a szenzorfejek helyének a kimérésével kezdődik. A szenzorokat a talajtól mérve minimum 45, maximum 65 cm magasságba kell elhelyezni, egymástól szintén 45 cm távolság a javasolt a vízszintes síkban. A szenzornak lehetőleg függőlegesen kell állnia. Ha túl alacsonyra kerülnek, akkor a talajt is akadályként érzékelhetik, ha rosszul pozicionálják őket, holtteret hagyhatnak. Az elhelyezés sikere nagyban függ az autótípustól. Nem szabad a lökhárító szélének íves részére szerelni, mert így holttér alakul ki a két egymás melletti szenzor között. Számít az is, hogy a lökhárító alatt közvetlenül található-e fém alkatrész (tartó, merevítő). Ha a szenzor kiszámított helye alatt közvetlenül fémfelület van, akkor azon 4x4-5x5 cm nagyságú területet ki kell vágni, mert zavarja a szenzor működését – a zavarás mértéke csak összeszereléskor derül ki, van úgy, hogy emiatt elölről kell kezdeni a munkát.
A szakszervizek előnye a beszerelési tapasztalat, tehát, ha egy típusnál már kikísérletezték a megfelelő beszerelési sémát, akkor a következő már rutinból megy. Rendszerint a szenzor beszereléséhez le kell szedni a lökhárítót, ez ma nem feltétlenül számít egyszerű feladatnak. Ha kimérték a szenzor helyét, előbb kis fúróval előfúrnak, így ha mégis rossz helyre került a furat, még lehet rajta javítani – a furatok helyét UV-színű, vagy fekete kábelkötegelő bedugásával lehet ellenőrizni. Ha rendben van a furatok helye, akkor lehet a gyártó által adott marószerszámmal kialakítani a szenzor furatát. (Arra is figyelni kell, hogy ne legyen zavaró fémfelület a szenzorok közelében).
Mikor a szenzorok helye megvan, be kell vezetni a kábelköteget, valamint helyet kell keresni a vezérlő egységnek, amely egy kis doboz és csavarral vagy öntapadós hátlappal is rögzíthető. Ilyenkor jön a belső kárpitbontás, mert igen ritkán van gyári szerelőnyílás, amelyen át könnyen elhelyezhető lenne a vezérlődoboz és a kábelek. A kábelek behúzásához igyekeznek gyári pontot találni, például a hátsó lámpa kábelének bevezetőnyílását, a pótkerékfészekben ledugózott nyílást, de ha másképp nem megy, akkor a rendszerint a modern autóknál a lökhárító alá helyezett szellőzőnyíláson át vezetik be a kábeleket. Lényegében minél bonyolultabb egy típus, annál nehezebb a rendszerek beszerelése is, a prémium kocsik alaposabb kárpitozását nehezebb leszedni, bonyolultabb elektronikájukhoz nehezebb csatlakozni, segédberendezésekkel teli motorterükben, csomagtartójukban, sárvédőfészkeiben kevesebb a hely a szereléshez és az éppen beszerelni kívánt eszköz vezérlésének az elhelyezéséhez. Ilyen szempontból a kicsik és kompaktok előnyben vannak.
A kábelt vezetődróttal húzzák be. Mikor ez megvan, elhelyezik a vezérlőegységet is, amelyhez tápot és testet kell vezetni. A vezérlőegységnek kell egy jel is, amely alapján működni kezd, ehhez rendszerint a tolatólámpáról vesznek jelet, tehát, amint hátramenetet kapcsol a vezető, kigyullad a tolatólámpa, és rögtön éled a tolatóradar is – a jelvételhez is adnak a gyártók kábel-elosztó csatlakozót. Tehát a tolatólámpa felkapcsolódásakor éled a tolatóradar is, az első- és a hátsó szett egyaránt. Az első a hátramenetből kivétel után is aktív marad 30 másodpercig. A rendszer 2 méter és 30 cm közötti távolságban lévő tárgy érzékelésekor csipog, 30 cm-en belül folyamatosan sípol.
Ekkor jön a következő feladat, elhelyezik az utastéri eszközöket, a kis csipogót, és, ha vesz ilyet a tulaj, akkor a ledes távolságjelzőt. Ezek kábeleit is behúzzák a kárpitok alatt, amelyhez persze sokszor bontani kell a burkolatokat, kiszedni az üléseket. A szerelők tanácsa szerint olyanokra kell vigyázni a munka közben, hogy ha van például oldal-, vagy függőnylégzsák, akkor amögött vezessék el a kábel, nehogy az az esetleges légzsák felfúvódáskor akadályozza annak a kinyílását, vagy rosszabb esetben szétszakítsa a zsákot. A belső téri egységek felszereléséhez rendszerint nem kell fúrni, öntapadós a felületük. Az autók színkódja alapján le lehet fújni a gyárilag fekete szenzorfejeket. Mikor kész a kábelezés és bekötés, és megszáradt a festék a fejeken, akkor azok is csatlakoztathatók (vízálló a csatlakozójuk). Egy gyors próba után elkezdhető az autó összeszerelése, majd, ha teljesen összeraktak mindent, újból tesztelhető a beszerelt készülék. A beszerelés költsége átlag 10 000 forintra alakul egy alapszettnél. Az időigénye másfél órától a kocsi és a beszerelésre kerülő rendszer bonyolultságától függően hat órára is húzódhat.
