Hyundai i20 1,25 Comfort – a kihívó

Az új Hyundai a kisautók között a nagyobbak közé tartozik, és a gyár kimondottan a nagynevű vetélytársak legyőzésére készítette fel. Most, amikor kényszerűleg egyre inkább a racionalitás vezérli az autóvásárlók döntéseit, nagy jelentőségre tehetnek szert a kis- és alsóközép-kategória határán mozgó autók. Mennyire élhet ezzel a lehetőséggel az új i20?

A dél-koreai Hyundai márka nálunk valamiképpen nem tudott olyan pályát befutni, mint akár a világ, akár. Európa sok országában. Még Németországban is – amely köztudottan Európa legnehezebben meghódítható piaca  - sokkal jobb a márka piaci részesedése, mint nálunk. Pedig a szocialista vállalatokból átváltóban lévő autókereskedelem időszakában, úgy 20-21 évvel ezelőtt, a Hungaroszerviz viszonylag sok Hyundai Pony-t dobott piacra – e megbízható és strapabíró autókból még ma is egész sok fut útjainkon. A kezdeti ismertség és jó hírnév megszerzése után kissé hányatott volt a márka sorsa, importőrök váltották egymást elég gyors egymásutánban, így aztán a kereskedő- és szervizhálózat is lassabban fejlődött. Talán most stabilizálódott a helyzet, erre jöttek a kedvezőtlen gazdasági körülmények….Pedig  most minden kategóriában korszerű és versenyképes modellek sorakoznak a Hyundai-szalonokban. Ennek is köszönhető, hogy – a válságos autó-eladási helyzet ellenére – a koreai márka azon kevesek közé tartozik, akik 2009. első félévében javítani tudták pozíciójukat a magyar piacon. A Getz utódjaként az idén tavasszal jelent meg az i20, amely a népes kisautó kategóriában a nagyobbak közé tartozik, csupán egy-két konkurens modell tágasabb nála, de azok sem sokkal.   
A kisautó 1,25 l-es 75 lóerős, valamint 1,4 l-es 100 lóerős benzinmotorral, illetve 1,4-es 75, illetve 90 lóerős dízelmotorral érhető el. A Classic kivitel 1,25-ös motorral 2 millió 799 ezerért hozható el a kereskedőtől – ABS-szel, hat légzsákkal, fordulatszámmérővel, elektromos ablakemelővel, MP3-as CD-lejátszós rádióval; 200 ezerért manuális klímaberendezéssel bővíthető ez a felszerelés. Központi zár, AUX/USB bemenet, elektromosan állítható, fűthető és fényezett külső visszapillantó tükör, ködlámpa, metál műszerfal-betét a következő, Comfort felszerelési szinthez jár, ami az 1,25-ös motorral 3.249.000 Ft-ért érhető el. Az ennél magasabb Style kivitel könnyűfém-kerékkel, automata klímával csak az 1,4-es benzines, illetve az erősebbik dízelmotorral együtt vehető meg, 3,599 , illetve 3,974 millióért.1,25-ös, Comfort kivitelű tesztautónk listaára a könnyűfém-kerekekkel és a metál-fényezéssel együtt 3 millió 429 ezer forint volt.
Látható, hogy nem éppen dömping-áron dobálják ezt a modellt a vásárlók után. A biztonságra törekvők számára ugyanakkor fontos érv lehet a vásárlás mellett  az 5 éves, kilométer-korlátozás nélküli garancia amellett, hogy mégis megvásárolják. A Hyundai amúgyis megbízható, tartós autó hírében áll, most a gyártó ezzel a kiemelkedő garanciával bizonyítja, hogy teljes mellszélességgel elkötelezett a minőség iránt. 
Ha a konkurensek akciós áraihoz hasonlítjuk, nem olcsó vétel tehát a kis Hyundai, és ennek az is oka lehet, hogy Indiában gyártják, ahonnan vám terheli a behozatalt. Furcsa módon  a legnagyobb konkurencia így házon belül található: a legújabb akciós árlista szerint az eggyel nagyobb (és Európában, a szomszédban gyártott) testvér,  az i30, 1,4-es motorral, manuális légkondival, napfénytetővel 3 millió 550 ezerbe kerül.

Külső

Letisztult vonalakkal és felületekkel határolt karosszériát láthatunk, amelynek  - a kor divatjának megfelelően - feltűnő díszítő elemei a nagyméretű első fényszórótestek és az érdekes térbeli alakot képező hátsó lámpák. Már a külső arányok (hosszú tengelytáv, hátul alig, elöl rövid túlnyúlás) és a vízszintes tetővonal is sejtetik a kategóriában nem mindennapi belső teret. Oldalt a nem túl meredeken emelkedő, és hátul legörbülő öv-vonal és a kerékjáratok környezetének markáns kidomborítása fogja meg a tekintetet. Minden egyes részlet tetszetős és arányos, de összességében nem hordoznak semmilyen szembetűnő egyediséget – az i20 nyugodtan beilleszkedhetne sok konkurens márka modellsorába. Ez akár pozitívumként is felfogható, mint ahogy az is, hogy szép a fényezés, a jó kidolgozásra utalnak a nem túl széles és főleg egyenletes hézagok a karosszériaelemek között. Belül ez ismétlődik, megtetézve azzal, hogy a tesztautóban még rossz úton is csendben maradtak a műanyagok. 

Belső

Kimondottan szellős, nagyméretű az i20 utastere, méretben felveszi a versenyt az eggyel nagyobb kategóriájú autókkal is. Még a váll- és könyökmagasságban tapasztalható szélesség sem kisautós, a hosszirányban rendelkezésre álló tér és a fejtér pedig egyenesen fejedelmi. Négy jól megtermett felnőtt is viszonylag kényelmesen utazhat az i20-ban, mert elegendő a hátsó lábtér, de hátul a harmadik, középső utas hosszú távon azért nem érezheti jól magát, mert – bár a padló szinte teljesen sík - a hátsó üléstámla kárpitozásának tömése négy személy számára van kialakítva, és a középkonzol hátranyúló része is akadályt jelent a lábuknak. A vezetőülés hosszúsági és magassági irányban széles határok között állítható, a kormánykerék  kisebb tartományban, de két irányban állítható. Így aztán a vezető könnyedén be tudja állítani magának az optimális helyzetet. A kilátás még az optimális beállítással is átlagos, hátrafelé átlós irányban (a széles C-oszlop miatt) kifejezetten rossz - bár ez ma már szinte átlagosnak tekinthető. 

Az ülések jó méretűek (egyedül az első ülés ülőlapja lehetne egész kicsit hosszabb), kedvező alakúak. Az első ülések oldaltartása nem túl nagy, bár nem is kimondottan sportos az autó, ami miatt túl nagy szüksége lenne erre. Jó fogású a bőrborítású kormány, jó formájú a lendületes műszerfal, melyben hatalmas fém foglalatban helyezkednek el a fűtés/szellőzés és az audio-rendszer kezelőelemei. Minden jól elérhető, bár a kormányoszlopon lévő bajuszkapcsolók egy kissé távol vannak a kormánykeréktől, ami megnehezíti, hogy a rövid ujjúak könnyedén mozgassák őket. Érthetetlen, hogy a modern vonalú műszerfal látványra és tapintásra is elavultnak ható, nem túl jó minőségi benyomást keltő műanyagból készült, ami, bár rücskös, de igen erősen, zavaróan tükröződik rajta a napfény. Kellemes tapintású, és strapabírónak tűnik viszont az ülések kárpitozása, ráadásul az élénk  – az autó színéhez igazodó – színű betét vidámít egy kicsit a belső tér hangulatán, Ugyanilyen szövetbetét jutott a könyöklőkre is.  A fűtés/szellőzés forgókapcsolóin pedig  meglepően éles peremek teszik kevéssé kellemessé a tekergetést.

A rádió átlagos hangú, az AUX/USB-bemenettel lejátszhatók rajta a saját zenék is. Sok a pakolóhely, van pohártartó, fedeles és fedél nélküli rekesz is. A hatalmas kesztyűtartó hűthető. A kategóriában kiemelkedő méretű a 295 l-es csomagtartó, melynek ráadásul a pakolhatóság szempontjából igen jó a síkokkal határolt alakja. Az üléspárnák és a hátsó üléstámlák 60/40 arányban osztva előre dönthetők, ilyenkor komoly raktér keletkezik, amely azonban nem sík, mert a támláknál lépcső keletkezik.  A csomagokat  a - ma már szintén megszokott - magas peremen keresztül kell beemelni, de ilyenkor vigasztalhat az a tudat, hogy ez a passzív biztonságot szolgálja. Ebből a szempontból jól van eleresztve az i20, amely - egészen egyedülálló módon - már az alapkivitelben 6 légzsákkal óvja a benne ülőket.  

Első ránézésre semmi érdekeset nem tartogat, hogy az 1248 cm3-es motor 78 lóerős. Ha elkezdjük használni az autót, feltűnik azonban, hogy a benzinmotor már alacsony fordulatszámról is jól húz, ugyanakkor szereti a pörgetést, akár 6500/perc fordulatszámig is. A legjobban 4-5000 fordulat között húz, és célszerű is a normál körülmények között ezzel megelégedni, mert felette már hangossá válik a motor. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy éppen az autópályán jól és szabályosan használható 120-130-as sebesség felett kezd zavaróan hangossá válni az autó, az országúti utazó sebességtartományban viszont csendes. A motor nyomaték-jelleggörbéjével igen jó összhangban határozták meg a sebességváltó fokozatainak áttételeit. Maga váltó a régebbi japán autók sebességváltóira emlékeztet: zajtalanul, vajpuhán jár, nem túl rövid úton kapcsolható, így aztán a gyors váltáskor egyesek kevéssé pontosnak érezhetik, miközben átlagos kapcsoláskor tökéletesen működik. A rugalmas motornak köszönhetően amúgy sem túl sokszor kell mozgatni a váltókart. Ez egyben segíti a takarékos üzamanyag-felhasználást is. Erre szükség is van, mert városban 7,4 liter/100 km, autópályán a megengedett sebesség betartásával 7,2 , országúton 6,4 liter/100 km volt a fogyasztás, és mértünk egy nagyon érdekes adatot is: az M0-án körbehaladva, és betartva 80 km/h sebességkorlátozást, igen kevés gyorsítással és lassítással 4,5 liter /100 km  volt a fogyasztás.

Azoknak ajánlom maradéktalanul, akik megbízható, kényelmes utasterű, nagy csomagtartójú kisautót keresnek, amelynek a családi autó szerepét is be kell töltenie, és fontos nekik a kiterjesztett garancia-szolgáltatás, ugyanakkor nem törekszenek a legolcsóbb beszerzésre és üzemeltetésre. Nem ajánlom azoknak, akik vagány, sportos kisautót keresnek, vagy éppen nagyon költség-érzékenyek -ők inkább máshol keresgéljenek.