Teszt Chevrolet Spark LS+ – Kicsi és nyúzható

Fotók: DM

A nagyképű új Chevrolet Spark általában meglepi az embereket. Szerintem a szemből való megjelenés után nagyobb autónak hiszik, majd meglepődnek, hogy gyorsan véget ér, ekkor ocsúdnak, mert ilyen kis autót nem szoktak amúgy elengedni. A gyalogosok és megnézik, hiszen elég meglepő a formája – az is rábámul, akinek nem tetszik.

Tesztautónk a legjobban felszerelt kismotoros LS+ volt, ekkép az ára is kicsit eltávolodott a belépőmodell légkonditlan 2 209 000 forintjától, a cikk írásakor 2 665 000 forintot kellett a Chevy szalonban leszurkolni a jól felszerelt kisautóért. Hajtogatom, hogy „kisautó-kisautó” pedig meglepően nagy a Spark. Az elődje, a Daewoo Matizként rajtolt Spark valóban kicsi volt, bár az adott külső mérethez jól kikalkulált, és arányaiban korrekt méretű belső tér járult – a Tico után valóságos táncterem. Ez az új Spark pedig az utastéri helykínálattal nem adhat okot panaszra, állítom még a kategóriáján túl sem – van kocsi, amely nagyobb kívül, de belül szűkebb utasterű.

Egyszerűen olyan rövid az orr, miközben megnövelték a szélességet és a magasságot, a far pedig szinte nincs is, hogy egy kényelmes utasteret sikerült összerakni. Szinte az egész Spark egy darab utastér. A beülés is kényelmes a kocsiba, bár a hátsó kilincs helyzete bár divatos, elég kényelmetlen, így a hátsó ajtó nyitogatás megszokást igényel – maradhatott volna a kilincs a klasszikus helyén, úgysem hiszi senki sporkupénak a kocsit.

Az utastérben pár bátor vonallal intézték el a jó hangulatot. Pedig látni, hogy olcsók a műanyagok, mégis elfogadja az ember. Jó fogású a kormány, ötletes a motorkerékpár-műszerfalat utánzó műszeregyüttes, és van elég pakolóhely is – a szürke műanyagvilág előnye, hogy könnyen mosható. A középkonzol is divatos, az ajtókárpitok formája sem unalmas. És az ülés is meglepően nagy, persze nem sportülés, nem vitték túlzásba a formázását, mégsem fárasztó az utazás benne. A helykínálat okés, semmi sincs nyomasztó közelségben.

Hátul megintcsak meglepően korrekt a helyzet. Magam mögött 20 cm-el térdhely, egész jó magastámlás ülések kicsit puha, formázatlan szivacsból. Fejtér is rendes, annyira megemelték a tetőt, a hátsó szélvédő meg éppencsak dől elölre. Itt már azért csupasz az ajtóburkolat, a felhozott kilincs fekete hátulja meg kifejezetten nem szép, csak vastagítja a tetőoszlopokat, ontja a kilátást a kocsiból. Haladva kategóriájában meglepően csendes az autó.

Leghátul már nem mesélhetek szépeket a csomagtartóról, inkább olyan statisztikai dolog, hogy van. A nagy bevásárlószatyrok lapjával sorakozhatnak, hosszában nem lehet berakni. Persze ennek is van előnye, nem borul fel a cucc. Meg hátránya, hogy ha családi funkciót lát el a kocsi, akkor tetőbox-szal kell nyaralni menni.

Amúgy egész jó vezetni a Sparkot. A kis méret és a csekély fordulókör számos helyzetben előnyhöz juttatja a vezetőt, annak ellenére, hogy az egyliteres, 68 lóerős motor nem egy erőgép. A csúcsteljesítményét régiesen 6400 f/perc fordulatszámon adja le, a nyomatékmaximum 93 Nm 4800 f/perc értéknél érkezik. Tehát ha nem pörgetjük a motort, akkor a dinamizmus felejtő.

Kicsit (nem bántásnak írom, csak aki megélte az érti) ladás volt a fíling, ahogy üvegeli az ember a motort, lelkesen váltogat a hosszú és nem mindig pontos váltókarral, a táj mégsem suhan el oly gyorsan mint szeretnénk. Viszont a kis Chevy nem lázadt az ilyen bánásmód ellen, szedte a lábait ahogy tudta, és lelkesedéssel pótolta több szituban a teljesítmény hiányt. Bár a lázadás hiánya lehet, hogy mégsem igaz, hiszen a 8 liter fölötti városi átlagfogyasztás azt is jelenti, hogy ha állunk a gázon, akkor ne számítsunk spórolásra.

 A futómű a pici kerekek ellenére meglepően komfortosan viselkedett, kanyarokban az átlagnál előbb kezdte kifelé tolni az orrát az autó. Meg kellett dolgozni a gyors kanyarodásokért. A fékezéskor is számítani kell rá, hogy alacsony a tömeg, vékony a gumi, tehát az ABS előbb élni kezd, a fékutunk hosszabb, mint egy nagyobb Chevynél. Parkoláskor eleinte kissé zavaró, hogy nehezen meghatározható az orr helyzete, mivel bent is elég magasan van a szélvédő alja, és szintén nem szerencsések a széles tetőoszlopok – bár mely kocsiban nem azok mostanság, az EuroNCAP hatására.

Összességében főképp a helykínálat, a manőverezőképesség okán korrekt városi, rohangálós, bejárós autót ismerhettünk meg az új Chevrolet Sparkban, a motorja bár gyengébb a korábban tesztelt 1,2 literes verziónál, a lóerő veszteség nem olyan drámai, hogy élhetetlen lenne az autó. Sőt a szerepkörében jól megél. Az ár persze a konkurenciával összevetve jó, abszolút értékben viszont olyan lehangoló, hogy 2,5 millió felett még mindig csak egy alaptól alig távolódó kisautót kapni ma Magyarországon. Az lenne a jó, ha úgy vennének itthon az emberek Sparkot, ahogy ma TV-t.

Chevrolet Spark árlista, felszereltségi lista, műszaki adatok