1960-ban legördült a gyártósorról első, pici személyautója, az R360-as, pont abban az időben, mikor Japán és Németország gazdasága újra éledezni kezdett. A Mazda személyautó-gyártása sokáig a háttérben maradt, inkább a kishaszon-járművek előállításában jeleskedett, de ez nem volt hátrány; így elég idő maradt a fejlesztésre, hogy olyan modellekkel rukkoljanak elő, amelyek többet kínáltak, mint amennyit vártak tőlük.
Ezek azok a Mazda modellek, melyek befolyásolták az autóipar fejlődését.

Mazda Cosmo Sport

Az 1960-as évek forradalma – Mazda 110S Cosmo Sport

A 110S Cosmo Sport egyike azon csodás sportautóknak, melyeket a Mazda valaha épített.
A modell hosszú motorháztetője, dinamikus végződése, frontmotoros, hátsókerék-hajtásos szerkezete nem volt újdonság 1967-ben. A forradalmi újdonság a motorháztető alatt lapult; ez volt a kétrotoros motor, amely akkor egyedülálló volt egy sorozatgyártású modellben.

Bár 60-as évek elején az NSU Spider egyrotoros motorja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a Mazda mérnökei megvalósították azt, amit sokan lehetetlennek tartottak – beépítették azt a bolygódugattyús motort a 110S Cosmo Sportba, amely tartós volt és megbízható, még akkor is, ha a hét minden napján hétezres fordulatszám környékén használták. Azért, hogy kvalitásait bizonyítsák, 1968-ban a Mazda elvitte a modellt a németországi Nürburgringen rendezett Marathon de la Route 84 órás versenyre, amelyen negyedik helyezést ért el.

A forradalmi években született modell lett a Mazda első kultikus autója. Megkapó formájával, menetdinamikájával, megbízhatóságával a Cosmo Sport megváltoztatta az emberek gondolkodását a bolygódugattyús motorokról. Tulajdonságai alapul szolgáltak a Mazda további bolygódugattyús sportautó-fejlesztéseihez.


Mazda RX7

 
1970-es évek – Mazda RX-7

Tíz évvel később a forradalom más sem volt fontos, mint a stílus, és ennek kifejezése. Mikor az RX-7-es először megjelent, teljesen megfelelt a kor igényeinek. Ék alakú orra, élesen levágott fara, pislogó lámpái, vad színei és belső anyagai visszatükrözték az időszak dekadens stílusjegyeit.

A koncepció nagyon rugalmasnak bizonyult – az elkövetkező 30 évben az RX-7-ből négy ill. ötsebességes kézi váltós, automata, vászontetős, négyüléses kupé, kétrotoros turbós változatok is születtek, több különleges verzió létezett belőle, mint korábban, vagy azóta bármely Mazdából.
A modell páratlan vezetési élményt nyújtott: tökéletest megközelítő súlyelosztása az időszak egyik legkezelhetőbb sportautójává tette. Csakúgy, mint a Cosmo Sport előtte, az RX-7 gyorsan hírnevet szerzett a motorsport világában megnyerte a GTU szériabajnokságot a 24 órás versenyben Daytona-ban 1979-ben, a Brit Túraautó bajnokságot 1980-ban és a 24 órás versenyt Spa-ban egy évvel később, legyőzve a BMW-t. A Mazda több mint 1,8 millió RX-7-et értékesített, ezzel híressé téve a bolygódugattyús sportautók legendáját.

Mazda MX5

Yuppie-s kicsapongás a 80-as években – mindenki Roadstert akar

A 60-as és 70-es évek életérzése alig csillapodott, mikor Bob Hall felskiccelt egy kicsi kabrió sportautót Kenichi Yamamoto fekete táblájára a hirosimai irodában. Az autóterv akkoriban nem tűnt igazán funkcionálisnak, és nem sok érv szólt amellett, hogy valaki meg is valósítsa – ez volt a magyarázata annak, miért várt Yamamoto-san 10 évet arra, hogy áldását adja a sorozatgyártásra.
Az MX-5 névre hallgató kis roadstert a Chicago-i Autókiállításon mutatták be 1989-ben, ismét tökéletes időzítéssel. A vagyonfelhalmozás volt az időszak legfőbb jellemzője; a vásárlók olyan autót kerestek, amely kifejezte hovatartozásukat, vagy hogy hova akartak tartozni. A Mazda MX-5 elég frivol és cool volt ahhoz, hogy mindkettőnek megfeleljen, és egy yuppie pont meg tudta fizetni. Lámpáit szintén a kicsi és szemrevaló karosszéria rejtette, könnyűépítésű volt és gyors, kényelmes, klasszikus belsővel. A Mazda MX-5 vad sikerei demonstrálták, hogy a klasszikus roadster ideje nem áldozott le.