Zaporozsec ZAZ 968: szépítik az emlékek

Forgalmival, de forgalomból kivonva - az autó egy gyűjtemény része

A Zaporozsec volt a Szovjetunio kisautója. Az ötvenes évek végének, hatvanasok elejének technikai színvonalát és formatervezési-, felépítési jellemzőit mutatja. Úgy mondják, hogy mintaként a német farmotoros NSU Prinz szolgált. Ami talán még átöröklődött a mába a Zapiról, hogy a V4-es hengerelrendezésű motorja a T55 harckocsi indítója volt (jó páran cáfolták már ezt) és fűteni benzinkályhával lehetett benne (ez tök igaz). De akár harcjármű-származék a motor, akár nem, az biztos, hogy 1196 ccm hengerűrtartalmú, léghűtéses, és a teljesítménye 45 lóerő. Továbbá megelégedett a 86-os benzinnel. 

Érdekes volt az emberek reakciója: volt aki csodálta, volt aki megkérdezte, hogy "Minek fotózzátok ezt a sz@rt?". Az utóbbiak még mindig használós autó-alternatívaként tekintenek a Zaporozsecra

Ami nekem gyerekkori emlékként megmaradt, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a Zapi volt a lassú jármű az utakon, amit megelőz fater, és, hogy a Zapis ismerősök regéi szerint nem volt szabad pörgetni-hajtani, mert hamar megsínyli. Amúgy a 45 lóerő nem olyan ijesztő, ha tudjuk, hogy a 3,7 méter hosszú autó üresen 800 kg-ot nyom. Persze így sem a dinamizmus szinonímája, inkább a jó zajos üzemé!

A hátsó lámpák sugárhajtómű-fúvócsövet imitálnak. Nemhiába, a kocsi a szuperszónikus korszak bűvöletében épült

A fotózott Zaporozsec ZAZ 968 igen ritka típus, tekintve, hogy alig egy évig szerepelt a gyártásban, és követte a 968A, amely azonnal megkülönböztethető, hiszen a homlokfalról eltűnt a díszrács utánzat, és egy díszléc vette át a helyét. Kicsit olyan a benyomás, hogy a korábbi 966-os típus gyártására elkészített króm-maszkokat elhasználták a 968-as első szériáira – minthogy a 966 hordta ezt a fajta ál-hűtőmaszkot.

A Zapik jellegzetessége a két nagy oldalsó légbeömlő. A léghűtéshez nyelték a levegőt. A későbbieken már megelégedtek két szerény rácsozattal a sárvédőkön

A múlt évtizedeket túlélő Zaporozsec-et 1973-ban állították forgalomba, és a papírjai szerint az utolsó műszaki vizsgájának az érvényessége 1986 március 22-ig élt. Azóta állt különböző helyeken, illetve használták elvétve, ahogy volt, vizsga nélkül. Az autó jelenlegi tulajdonosa, Salgótarjánban talált rá a Zapira. Előző tulajdonosa vélhetően egy kocsmai alku szerint egy bicigliért és 3000 Ft-ért cserélte úgy tíz évvel ezelőtt. A kocsi egy félig a földbe vájt garázsban állt, és a történet szerint már több mint két éve be sem indították, csak a szemét gyűlt rajta.

Ennyi kilométerrel a számlálóban bármit megvennénk, csak kerekei legyenek

Az új tulaj kiásta a rápakolt holmik és mocsok alól, hogy a garázsból kitolva valamennyire megnézhessék a Zapit. Végeredményben nem akarták az alkuban szereplő 90 000 Forintot kidobni az ablakon. Bár a kocsi irtózatosan koszos volt, úgy tűnt megvan mindene, így trélerre tették és elindultak vele haza. Már útközben nagyon bámulták az autót az emberek, pedig akkor még nem lehetett tudni, hogy igazi kincs lapult a korhadt ajtajú garázs-lomtárban.

V4-es motor, jó rövid. A Ford is használt ilyen hengerelrendezésű motorokat a hatvanasok végén, hetvenes elején

Otthon nekiálltak kitakarítani a kocsit – sokáig tartott, de megérte. Kiderült, hogy nem csak, hogy mindene megvan a Zaporozsecnek, de mindene kifejezetten jó állapotnak örvend. Így abszolút hihető a kilométerszámlálója által mutatott 91 000 km-es érték! A motorból leengedték az olajat, vagyis a híg olaj-benzin keveréket. Friss olajat töltöttek a gépbe, meg némi benzint. Rátették a bikát, és láss csodát, a V4-es motor a harmadik fordítás után életre kelt!

Ha haszonjármű teszt lenne, ma azt mondanánk, hogy lehet slauggal takarítani. Dehogy tették ezt anno a tulajdonosok!

Ezután alaposabban átvizsgálták az autót, végül egy kereszttartót és a padlólemezt lakatoltatták ki, ott volt rozsdásodás. Azonban sehol másutt nem kellett a kasznihoz érni, így nem kellett az eredeti gyári fényezést bántani. Csupán felpolírozták a lemezeket, ez elég volt ahhoz, hogy a régi fényét mutassa.Makulátlan gyári fényezés, hibamentes belső kárpitok, csillogó krómok, csak a jelvények műanyagja mattult meg a gyártás óta eltelt időben. 

Régi stílusú felni, célszerű alumínium dísztárcsával. Krómdíszt a nyugati exportra kerülő ZAZ966B-modell kapott a kerekére

Ugye ez is ismerős a Ladásoknak – egyen-szovjet hamutartó. Felette a típusjelzés: ZAZ968

Befűtenél drágám, fázik a lábacskám? A kis benzinkályha a Zapi jellegzetessége. A léghűtés nem termelt meleget

A Zsiguliból ismerős ablakkurbli és kilincs krómja díszíti a sky ajtóburkolatot

Minden makulátlan állapotú az utastérben. Az üléseket műbőr, a padlót könnyen takarítható gumiszőnyegezés takarja. Szép darab az utastérvilágítás egyértelmű kapcsolóval – minden megvan és működik.

Van itt minden: akkumulátor és pótkerék, csak a csomagoknak alig marad hely. Az utód ZAZ 968M-ben a pótkerék átkerült a motortérbe

A Zaporozsec gyár

Az ukrajnai Zaporizkij Automobilebudielnij Zavod, azaz a ZAZ eredetileg mezőgazdasági (és természetesen hadiipari) üzemként működött. Az ötvenes évek végén született arról döntés, hogy autógyártást folytassanak. Első gyártmányuk a Fiat 500-asra hasonlító ZAZ 965, amelyet 1960-tól 1969-ig gyártottak ('62-től 965A) és még Ausztriába és Belgiumba is importáltak belőle – Eliette és Jalta néven. Ebben a kocsiban jelent meg a Zaporozsecek egyik jellegzetessége, a léghűtéses V4-es hengerelrendezésű motor, amelynek az első generációja 887 köbcentisként 23-26 lóerőt teljesített.

A következő típus a 966, amely '67-től '72-ig gördült le a gyártósorokról és már a későbbi, NSU Prinz-re hasonlító formatervű lemezruhát viselt. Ebből a kocsiból a források szerint már érkezett Magyarországra, és ebben jelent meg az 1196 köbcentis 43 lóerős motorváltozat, amelyet a gyengébbel párhuzamosan gyártottak.

A Magyarországon nagyobb darabszámban futott 968-as típus 1972-ben indult útjára, és egy év múlva módosítva, 968A modellként gyártották 1980-ig. A belpiacra készült 30 lóerős motorral is. A korabeli források szerint 1976-ban már legördült az egymilliomodik 968A típus a gyártósorról. Az utolsó Zapi változat, a 968M 1979-ben érkezett, eltűnt a hátsó kopoltyúja, gumibabás lökhárítókat kapott, süllyesztet hátsó lámpát (amit itthon a Lada 1200-esek házi tuningjához is használtunk) és kevesebb krómot viselt, a motorja sok Lada alkatrésszel feljavítva 50 lóerőt adott le. A típust 1994-ig gyártották, az utolsó években párhuzamosan a Tavria-val, amelynek a gyártása 1987-ben indult.

A Zapi korszakból kilépve az ukrán gyár a Tavria változatait gyártotta 1998-ig, mikor a Daewoo megvásárolta a céget. Ekkortól Daewoo modellek gördültek le a szalagokról. 2003-ban távozott a Daewoo, de a gyár már UkrAvto néven, ZAZ Lanos típusjellel továbbgyártotta a koreai autókat. A legfrissebb hírek szerint a gyár életébe újabb fordulat következett be, kínai tőke- és gyártópartnerrel fejlesztettek új típust ZAZ Forza néven, a gyártás kezdése hamarosan várható.