Skoda tuning: S100 streetmachine

Régi tuning-terv kezdett testet ölteni, mikor Király Gábor megvette 50 ezer forintért a kifejezetten nagyon rossz állapotú Skoda S100-ast. A kocsi legjobb tulajdonságaként a két évre szóló műszaki vizsgáját lehetett említeni, pedig a kasztni mindenhol rohadt, a rozsdát a festékmaradék tartotta össze. Mindez igazán nem számított, mert a tervekben úgyis a kocsi teljes átszabása szerepelt.

A 25 éves cseh autót csontvázra vetkőztették, minden pudvás lemezt kivágtak, új fenéklemezeket, doblemezeket, küszöböket illesztettek a lyukak helyére. A lakatos munka 1 hónapig tartott, a rozsdagócok felszámolása mellett meg is erősítették a kasztnit, mert nem csak hobbiautónak, szlalom-versenyautónak is szánták az öreg eszközt.

A régi farmotoros Skoda típusbetegsége, hogy ha keményen hajtják, akkor a motort tartó két váznyúlvány letörik. Ezért itt meg kell erősíteni az autót, néhányan lemezzel teszik ezt, háromszögeket hegesztenek a tartók oldalára, esetünkben drasztikusabb eszközökhöz nyúltak a lakatosok és zártszelvény keretet építettek a motortérbe.

Más többletsúly nem költözött az autóba, mert a szlalom-versenyeken nagyon számít a tömeg, inkább minden fölösleges elemet kiszórtak a kocsiból. Kivágták az üléstartókat, az ajtók merevítőit, kiszerelték az összes kárpitot, az oldalüvegeket plexire cserélték. Belső ajtóburkolatnak műanyag paneleket csavaroztak fel.

Építés közben a készmunka kinézetére is figyeltek. Mivel a régi sport Skoda ma ritka és drága madár a használtpiacokon, inkább ebből a négyajtósból faragtak kétajtóst. A hátsó ajtót elegánsan behegesztették és az autóra a valamikori Skoda 130 RS – a hetvenes évek híres rali autója - sárvédő idomainak az egyedileg legyártott másolatát szerelték fel - az idomokat Borbandi Zsolt készítette. A műanyag elemeket szegecseléssel és ragasztással rögzítették. A csomagtérfedelet csatos zárak tartják, ahogy a motorháztetőt is, a rácsokon át látni a keresztdobot. A homlokfalat ráccsal törték át, mögötte a hűtő. Megtervezték a látványos köténylemezt, de nem tették fel, mert nagyon korlátozná a kocsi használhatóságát. A visszapillantó Opel Kadett GT-ről származik, a hátulnézetet a hat körlámpa teszi egyedivé.

A fényezés rázósan indult, a behegesztett ajtók és a sárvédő szélesítések felillesztésének eldolgozására 15 kg gittet kentek fel a kocsira. A vakolás után jött a következő nehéz feladat, a színválasztás. A kiinduló-gondolat szerint a szín bármi lehetett csak citromsárga nem. A tulajdonos igyekezett korhű színt választani, végül márkahű is maradt. A Standox autólakkok katalógusában megtalálták az 1974-es évjáratú Skoda 110 LS kupé és limuzin gyári színét. A gyári recept alapján kikevert színt a pécsi Renault márkakereskedésben fújták fel a kocsira.

A fényezés elkészültével elkezdhették tartalommal megtölteni a megújult kasztnit. Az ajtóvesztes bódét az utolsó szériás, nagylámpás Skoda 120-as futóművére állították, így elöl-hátul 7 cm-rel szélesedett a nyomtáv – csak gyári új alkatrészeket használtak. A tulaj ezt még keveselte, és minden felni alá 30 mm vastag nyomtávszélesítő pogácsa is került. Az ekképp terpesztő autót már csak le kellett hasaltatni, hogy ne terepjáróként feszítsen. A hasmagasság csökkentésének a naturális módját választották, a gyári rugókból levágtak másfél kört. A versenyautósan döcögős járásért pedig a Kárászyéknál felkeményített lengéscsillapítók felelnek.

A felnikérdésben is a márkahűség döntött, meg az a tény, hogy a ritka lyukosztás miatt a gyáriakon kívül nemigen találni felnit az idős Skodákhoz. Az autóra végül a Skoda Motorsport által a hetvenes években gyártott, 8x13 colos könnyűfém keréktárcsákat csavarozták – 1980-óta nem versenyeznek a típussal, így azóta nem gyártottak ilyen felnit. 1 garnitúrát sikerült beszerezni – az ilyen speciál cuccok kiásásában a Skoda klubos csapat segíti egymást. A felnikre 185/530 méretű Matador pályagumikat feszítettek.

A motornak nem sok köze maradt az eredetihez. Kezdetnek rögtön a blokk ívelt a kukába, a helyét a jobb anyagból, nagyobb gyártási pontossággal készülő, így a strapás életet jobban viselő Skoda Felicia-blokk vette át. A hengerfej is komolyabb, öblösebbek és polírozottak az átömlőcsatornák. Egyedileg gyártott a szívócső, rajta egy kéttorkú Weber karburátor terpeszkedik – egyenesen egy nagypolskiból. A kipufogó is egyedi, négyleömlős, keresztdobos. Tulajdonosi sacc szerint a kocsi így 80 lóerő körül teljesít.

A motor környezetét evakuálták, gyári minta szerint előre került a hűtő, hagy barátkozzon az ott lapuló benzintankkal. Ez utóbbi eredetileg is elöl fészkelt, viszont kisebbre cserélték, Trabant tankot szereltek be, hogy kisebb súlyt cipeljen a kocsi. Az üzemanyagtartállyal ellentétben a hűtő mérete nem csökkent, a kétszeresére nőtt. Egy bontóból kelt új életre, korábban egy Alfa Romeo 75-ös turbódízelt szolgált. A jobb súlyelosztásért az orrvilág még az akkumulátorral is gazdagodott, amely az egykori hátsó ülés mögül költözött elölre – a BMW-knél ez pont fordítva történik.

Az utastér spártai, semmi nem emlékeztet az eredetire, sőt nem is szabad utastérnek hívni. Csak pilótafülke, mert egy ülés maradt, az is fixen lerögzített, négypontos övvel díszített egyenes vérvonalú sportülés. A műszerfal helyén meredek fekete lemezfal, benne két sor kapcsoló és két műszer – a nagyobb a fordulatszámmérő, a kisebb a vízhőfok mérő. A kormány kétküllős Sparco, a szabadonfutó kormányrudat koronázza. A gépészet máshol is látszik, jobboldalon, a váltórudazatnak domborított alagút mellett fut nyílegyenesen hátra két vízcső. A váltókar magas, pucér rúd csupán.

A kocsit kipróbálhattam, a tulajjal közel egymagasként rámfért az ülés, lemezhangon, ajtózár kattanással rámcsukódott a kisablakos ajtó. A motor idegesen pörgött, egyes, majd a gázadásra mindenféle gépzajjal telítve a fülkét megindult. A kipufogó szépen gurgulázik, lebeg a benzinszag, forgolódom a Hungaroring közepébe ágyazódott Gerhard Berger vezetéstechnikai pályán. 3500-ig pörgetem a motort, nem az enyém a kocsi, nem tesztautó, igyekszem vigyázni rá. Inkább bírkózgatok a kocsival mintsem élvezkedem, de azért van hangulata, a tulaj int, megállok.

„Pörgesd 8000-ig, 4000-től húz!” Ám legyen. Kihuzatom és átöltözik a világ. A hang a brummogásból üvöltéssé nyúlik, a motor veszi a fordulatot, mintha az élete függne tőle. Rendesen meglódul a kis vas, jön a kanyar, gyors visszapakolás, motorfékhördülés majd gáz, sporthangon pörög a motor, a pályagumik még hidegek, hirtelen teszi ki a seggét, gázvissza, kormányrá, majd gáz és ezt még huszonötször odavissza. Benzinszagú atom hangulat. Ilyen a világ egyetlen kétajtós-négyajtós tuning Skodája.