Az Essen Motor Show három legnagyobb csarnokának bejárását követően a kimaradt tucatnyi, kisebb pavilon következett, melyek többsége egymásba nyitva várta a látogatókat. Bár jó néhány nagyágyút már lelepleztünk az előző cikkben is, az igazi csemege még csak ezután következett!

A Show területének több, mint a felét kitevő, 4-12 számmal ellátott csarnokok zömében már a tuningról, háttériparról, és az épített autókról szóltak. A kihasználtság elég komoly volt, üresen maradt helyeket, vagy feltöltésnek használt autókat hírből sem találtam – mindazonáltal, a szűkebbre hagyott közlekedőkön már megjelentek az efféle kiállításokról sosem hiányzó, fotózást szabotáló elemek. A végére már külön osztályokba tudtam kategorizálni őket:

  • a nagyon siető, mindenkit letaroló, vállal simán a standba belökő, bocsánatot nem kérő
  • a fotózás közben belém hátráló, lábat letaposó, „suldigung”-ot mondó
  • a fotósok és az alany közt magát nem zavartatva átsétáló
  • a képbe belemászó, ezt észrevéve lehajoló vagy hátralépő, de a képben ettől függetlenül benne maradó
  • a fotózást személy szerint megváró, de a babakocsit a képbe beletoló
  • az Iphone-nal jellegzetes görnyedt testtartásban közvetlen közelről kocsit percekig fotózó
  • az autó utasterét/motorterét sokáig vizslató, képből ki nem mászó
  • a fotózni kívánt autó mellett 10 cm-el tanácstalanul elmélázó, bután néző, soha nem távozó
  • az ültetett autónál a peremezést kézzel sokáig vizsgáló, majd ezt ugyanott a haverral megbeszélő
  • a hosztesszel összekarolkozva haverral fotózkodó, majd ugyanez haverral fordítva is megismétlő

És persze a fentiek végtelen számú permutációja, melyek a növekvő népsűrűséggel egyenes arányban mutálódtak egyre agresszívebbre. Elképzelni is ijesztő, hétvégén mi lehet itt.

Az utam a 3-as pavilon után a csarnokokat összekötő szűk folyosóra vezetett, amit a prospektus Galeria néven emlegetett. Itt leginkább épített autók és motorok, hotrodok, veteránok kaptak helyet, nagyszámú egyéb árussal karöltve. Túlságosan nem volt izgalmas ez a blokk, eltekintve néhány valóban szépen megmunkált motortól, na és persze a traktor-dragstertől, amit az egyik végében találtam.

Maradandó emléket leginkább két érdekes építés képviselt, mégpedig amerikai stílusban megépített motorok személyében. Az egyik, a design terén inkább minimalista megoldásokat alkalmazó háromkerekű fémszörny, a Hemi Trike-Rocket II. A Tim ’Frogman’ Cotterill keze munkája által fémjelzett vas rá is szolgált a nevére: 7.0 literes, V8-as kompresszoros motor hajtja, mely akár 1,000 lóerő leadására képes!

A másik csodát az Alien vs Predator filmbe is gond nélkül beilleszthető, gyönyörűen megmunkált chopper, az Area 51 biztosította. A motor váza, valamint a blokkon kívül minden egyes alkatrésze egyedileg gyártott fém elemekből készült, köztük az egyedülálló, hétrészes felnikkel. Ha pedig már bike, a 4-es csarnok egy az egyben róluk szólt, ahol lőttem is pár szép eresztésű kétkerekűt.

Közvetlen mellette terült el a Motorsport Arena, ami a különböző programoknak és bemutatóknak adott otthont. A megszokottal ellentétben, Essenben ez a rész is fedett, azonban mivel gyakorlatilag ez is egy pavilon, méretben nem volt túlzottan nagy.

Arra mindenesetre pont elegendő, hogy egy helyre kis Gymkhana pályát alakítsanak ki belőle a versenyhez, a szünetekben pedig Streetfighter show és az ilyen helyeken szokásos bemutatók hozzák s kötelezőt.  Illetve azért nem teljesen: a pálya szélén foglalt helyet a motoros „halálgömb” melynek egy példányát még egy-két éve, Békéscsabán, az Autó-Motor Show-n láttam működés közben. A programokban egyébként idő szűke miatt sem túlzottan merültem el.

Annál érdekesebb volt viszont a szomszédos 6-os csarnok, melyet kompletten a versenysportoknak szenteltek. Számos ágazat versenygépei foglaltak itt helyet, a különböző pálya- és formaautókon keresztül a rallye autókig vagy a legkomolyabb dragsterekig. A standokat jórészt a versenysportokhoz kapcsolódó háttéripari cégek és üzletek, valamint szervizek standjai tették ki – de becsúszott néhány renitens kiállító, az innen északra található szűkebb, 8-9-es csarnokokból is.

A helyet ez utóbbiakban pedig már a kőkemény, töményen ömlesztett alkatrész-biznisz telítette meg. Kiállított autók szinte alig voltak, árukészlet annál több: a Halle 8 nagy részében például a JOM termékei álltak hegyekben bedobozolva, de hasonló képet mutatott a többi cég standja is – inkább hasonlított ez a két csarnok egy piacra, vagy raktárra, mint kiállításra. Cégek terén egyébként túl sok újdonságot nem találtunk itt, jórészt a Bodensee-ről, vagy más német kiállításokról jól ismert szereplők és márkák vonultak fel, töméntelen mennyiségű munícióval megpakolva.

A térkép szerint ezen a ponton már csak egy alig négy, kisebb pavilonból álló rész volt hátra, az igazat megvallva, egy pillanatra kicsit csalódott is voltam, hogy ennyiben kimerült az egész show. A bazársoron átjutva azonban, csak a 10-11-12-es csarnokok tartogatták a lényeget!

A sort a Koni és a H&R jókora standjai nyitották, fejenként rögtön egy-egy rommá tuningolt Mercedes SLS-sel. Hogy csak néhány további nagyobb nevet említsünk, itt kapott helyet az SKN, Manhart Racing, a rendkívül igényes standdal, DTM autókkal, Corvette-tel és a kiállítás legmosolygósabb hoszteszével érkező Hankook, a Tune it. Safe! csapata, a 2011-re épített Audi R8-as rendőrautóval, valamint a most GULF színekben pompázó Porsche GT9 társaságában, a témában a csúcsot képviselő 9ff is.

Szintén itt találtunk egy új kezdeményezést, méghozzá az élő autóépítést: a kiállítás 9 napja alatt egy használt Golf 5-öst alakítanak át kívül-belül teljesen, melyet aztán kisorsoltak a látogatók között. Hmm, honnan is ismerős ez nekem? :) Ott jártunkkor egyébként külsőleg már nagyrészt megvolt a gép, futómű, fékek, felnik, bodykit fent, a kasznit pedig éppen matt vörös fóliával húzták be.

Az előzővel egybenyitott, 11-es csarnok leginkább egy dologról szólt, amit úgy hívtak: Brabus. A neves Mercedes tuner a show egyik legnagyobb és legkomolyabb standját rakta össze, mely hűen tükrözte a márkanév exkluzivitását. Fehér szőnyeg, csupa öltönyös emberrel, belépés a standra csak a kiválasztottak részére, infó táblák helyett az oszlopokra szerelt tabletek, padlóba épített lcd-k... Annyi biztos, hogy az egész építmény jelenségszámba ment, de az autókra sem lehetett panasz.

A Mercedes jelenlegi legfrissebb modellpalettájának csaknem minden főbb típusa megtalálható volt itt Brabus tuninggal: az új M-osztály, a CL 800, a 2012-es Rocket, vagy a B25S, hogy csak néhányat említsünk. A nagy szenzációt a kabrió SLS brabusított verziója tartogatta, továbbá a Smart bizniszt is igencsak kihangsúlyozták – a stand egyik oldalát a mindenféle színben felsorakozott, igényesen átszabott kisautók pedáns sorozatának tartották fent.

Itt volt még többek közt a Startech kissé szerényebb standja, mellettük a Cargraphic, Wolf Racing, valamint a Remus maradt még meg, bár utóbbi inkább a meglehetősen érdekesen felcicomázott, mikrofonfejű hostesseivel alkotott. Megtekinthettük továbbá a pár napja nagy port kavart Sievers Tuning SLR McLarenjeit is, hát, élőben sem voltak valami szépek...

A 12-es csarnok legnagyobb részét – jórészt versenyautókkal – a német autóklub, az ADAC foglalta el, a másik számottevő placcot a KW Gmbh építette be. A telibe parkettázott standon többek közt egy ültetett SLS kapott helyet, de berántottak még pár szponzorált pályaautót is.

A térkép szerint már csak egy kisebb csarnok – az 5-ös – maradt hátra. Vagy mégsem? Kiderül a befejező részből ;)

A cikk folytatásához kattints ide!